absztrakt
az állkapocs-eltérés dystóniáját az állkapocs oldalirányú eltolódása jellemzi az akaratlan rágóizom összehúzódása miatt, ami beszéd-vagy rágási nehézségeket okoz. Értékeltünk egy állkapocs-eltéréses dystoniában szenvedő beteget mozgással kapcsolatos kortikális potenciálok (MRCP-k) rögzítésével, izom afferens blokkkal (MAB) kezelve. A mandibularis mozgásokkal (szájnyitás, zárás, bal és jobb oldalirányú mozgások) összefüggő MRCP-t regisztráltak a betegben és tíz kornak megfelelő egészséges alanyban. A kontroll alanyokban a Bereitschaftspotenciális (BP)/negatív meredekség (NS’) amplitúdója szignifikánsan magasabb volt a bal oldalirányú mozgásoknál, mint a szájzárásnál. A BP/NS kérgi térképe a száj nyitása és zárása előtt szimmetrikus eloszlást mutatott, míg az oldalirányú mozgások enyhe túlsúlyt mutattak az ipsilaterális féltekén. A beteg alacsonyabb amplitúdót mutatott, mint a kontroll alanyok. A jobb oldalirányú mozgás (homonim feladat) feladatspecifikus, jelentősen csökkent potenciált mutatott. A lidokain és etanol intramuszkuláris injekciójával a bal oldali pterygoid izom alsó fejébe történő MAB után az eltérés megszűnt és a beszéd és a rágás súlyossága jelentősen javult. Ez a tanulmány azt sugallja, hogy az állkapocs-eltérés dystonia lehet ugyanaz az etiológiája, mint más fokális dystoniáknak.
