ez a cikk áttekinti a gyengédség növekedésének és fejlődésének kutatását az élet első két évében. A gyengédség elsősorban olyan gesztusokban figyelhető meg, mint a kinyújtás, az ölelés és a csók.
az elméleti keret a csatolási adatok. A gyengédség jelen tanulmánya hangsúlyozza számos tényező vagy jellemző fontosságát ezen a kulcsfontosságú területen a csecsemő és a felnőtt közötti közelség és távolság hatásainak elemzésében. Ezek közé tartozik a tónus és a testtartás kölcsönös beállítása, amelyeket a legkorábbi kötődési módoknak tekintünk; a csecsemő és a felnőtt érzelmi elkötelezettsége a csecsemő primitív reakcióinak keretében, és a kommunikációs érték fokozatos hozzárendelése; a csecsemő‐felnőtt alkalmazkodás fejlesztése.
a megfigyelési adatok többnyire hosszanti jellegűek, és a csecsemők szokásos környezetében, napközi központokban vagy a családban végzett vizsgálatok során nyerték. Átfogó, az adatok az ölelés és a csókolózás viselkedését jellemző minták kronológiáját eredményezik: az előzetes alakzatokat jellegzetes gesztusok követik, amelyek az első év második felében kialakuló affektív csere előfutárait képezik. A gyengédség kifejezésének összetettebb formái az ölelésnél 12-15 hónap, a csóknál pedig körülbelül 18-20 hónap között jelennek meg. A gyengédség ezen formáit a különböző kultúrák társadalmi kódexének részeként ritualizálják. A leírás középpontjában a csecsemő és az ismerős felnőttek által megosztott érzelmi tapasztalatok gazdagsága és változatossága áll.
