a Déli-óceán komplex kapcsolatoknak ad otthont az óceánfizika, a kémia és a biológia között. Ezeknek a kapcsolatoknak a változásai feltételezik, hogy felelősek az óceáni biogeokémia és a széntárolás jelentős változásaiért mind a jég‐interglaciális időskálákon, mind a jövőben az antropogén kényszerítés miatt. A tórium (230.és 232.) és a protaktínium (231pa) izotópjait széles körben alkalmazták a Déli-óceán paleoceanográfiai körülményeinek tanulmányozására. Azonban, ezen izotópok kémiai viselkedésének megértését a modern Déli-óceánban korlátozta a nagy felbontású megfigyelések szűkössége. Ebben a tanulmányban az oldott 230., 231pa és 232. méréseket mutatjuk be egy meridionális transzektuson 170-től 67-ig 64-ig. 1 alatti TH / Pa frakcionálási tényezőket találunk, kiemelve a pa preferenciális eltávolítását a Th-hoz képest egy alacsony litogén bemenetű régióban, ahol a részecske fluxusát a biogén opál uralja. Mindhárom izotópban meredek gradienseket is találunk semleges sűrűségű felületek mentén északról délre, bemutatva az izopikális keverés fontosságát ezeknek a nuklidoknak a déli-óceánba történő szállításában. Eredményeink azt sugallják, hogy a 231pa és a 230th a Déli‐óceánban nagyon érzékeny nyomjelzők a fizikai transzportnak, amelyek felhasználhatók a Déli-óceán biogeokémiai-fizikai kapcsolatainak tanulmányozásában a múltban, a jelenben és a jövőben.
