a japán-árok és a Kuril-árokkal való találkozása: a Kaiko-projekt körutazási eredményei, 3. szakasz

ez a cikk egy részletes felmérés eredményeit mutatja be, amely ötvözi a Seabeam térképezést, a gravitációs és geomágneses méréseket, valamint az egycsatornás szeizmikus reflexiós megfigyeléseket a japán-árokban és a Kuril-árokkal való találkozást a francia-japán Kaiko-projekt során (a Japán-Japán Kaiko-projekt északi szektora a láb 3) az R/V “Jean Charcot”. A körutazás során megszerzett főbb adatokat, például a Seabeam térképeket, a mágneses anomáliák mintázatát és az előzetes értelmezéseket tárgyalják. Ezek az új adatok 18 000 km2 területet fednek le, és először adnak részletes háromdimenziós képet a japán árokról. A korábbi eredményekkel kombinálva az adatok új strukturális értelmezéseket jeleznek. A tengerfenék morfológiájának, az egycsatornás és az újrafeldolgozott többcsatornás feljegyzéseknek az összehasonlító vizsgálata arra a következtetésre vezetett, hogy az Észak-Japán-árok mentén kevés bizonyíték van a felhalmozódásra, ehelyett a felüljáró lemez tektonikus eróziója. Az árok óceáni oldalán lévő tektonikus mintát a japán árok tengelyével párhuzamos új normál hibák létrehozása vezérli, ami a csendes-óceáni lemez lefelé hajlításának közvetlen következménye. Ezen új hibák mellett az N65-Tel párhuzamosan emelkedő, az óceáni mágneses anomáliákkal párhuzamosan emelkedő, a japán árok tengelyéhez ferde ősi normál hibák újra aktiválódnak, így a normál hiba két iránya figyelhető meg a japán árok felé. Az árok tengelye és a mágneses anomáliák közötti párhuzamosság miatt a Kuril-árok felé csak egy hibás irány figyelhető meg. A Kuril-árok konvergens eleje balra-oldalirányban 20 km-rel eltolódik a japán-árokhoz képest. Ezt a transzformációs hibát és a legdélebbi Kuril-árok alsó lejtőjét nagyon meredek, több mint 2 km magas sáncok képviselik. A csomóponttól kissé délre, a csendes-óceáni lemezen közlekedő Erimo Seamount most belép a szubdukciós zónába. Legalább egy másik tengerfenék előzte meg, amint azt az árok szárazföldi lejtőjén mágneses anomáliák tárták fel. Mélyebb jövőbeli tanulmányokra lesz szükség ahhoz, hogy megkülönböztessük a két következő hipotézist a két árok közötti görbület eredetéről: ez egy már szubdukált fenéklánc ütközésének köszönhető? vagy megfelel az Amerika / Eurázsia lemezhatár egyik meghibásodási vonalának?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.