a szerzők:
köszönjük D. Chesovnak és munkatársainak, hogy megosztották az izoniazid-rezisztens törzsekkel kapcsolatos adatokat Moldovában a multirezisztens tuberkulózis (MDR-TB) rövidebb kezelési rendjeiről szóló cikkünk megjegyzésében . Az MDR-TB betegek törzseiben nagy arányban (88%) mutáció volt a katG génben a 315.pozícióban, ami “…határozottan azt sugallja, hogy a nagy dózisú izoniazid nem lehet része az MDR-TB-ben szenvedő betegek standardizált kezelési rendjének…”, azon a “…Általános konszenzuson alapulva, hogy a katG gén mutációja miatti magas szintű izoniazid-rezisztencia a 315. pozícióban nem lehet legyőzni nagy dózisú izoniazid-kezeléssel…”. Hivatkoznak egy nemrégiben készült TBNET / RESIST-TB konszenzusos nyilatkozatra, amely szerint az izoniazid-rezisztencia molekuláris vizsgálatát el kell végezni, mivel “…lehetőséget kínál arra, hogy INH-t adjunk egy második vonalbeli gyógyszeres kezeléshez katG 315 mutáció hiányában…”.
nem értünk egyet ezzel a következtetéssel, mert számos tanulmány létezik, amelyeket többek között Rieder et al. és Otto-Knapp et al. , amelyek összehasonlítják a genotípusos és fenotípusos gyógyszerérzékenységi vizsgálati eredményeket, és amelyek azt mutatják, hogy az ilyen mutációval rendelkező törzsek nagyon változó minimális gátló koncentrációval rendelkeznek, és hogy az alacsony vagy közepes szintű rezisztenciával rendelkező törzsek többsége hatékonyan kezelhető izoniaziddal normál vagy nagy dózisokban. Ennek a mutációnak a megtalálása tehát nem lehet az egyetlen oka az izoniazid kizárásának a kezelési rendből. Valójában egy korábbi tbnet konszenzusos nyilatkozat azt javasolta, hogy az izoniazid adagolását lehetőség szerint a minimális gátló koncentráció teszt eredményeinek megfelelően kell módosítani . Ezenkívül a rövidített kezelés már nem számít a nagy dózisú izoniazidra, mint fő gyógyszerre, hanem csak kevésbé mérgező társként, mivel az eredeti kialakításban nem volt várható teljes érzékenység .
