ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy a munkahelyi elmozdulás milyen mértékben osztja meg a munkavállalók kohorszának karrier tapasztalatait. A munkahely-áthelyezésről szóló korábbi tanulmányok nem triviális gazdasági veszteségeket találnak a lakóhelyüket elhagyni kényszerült munkavállalók számára, de az elmozdulásnak a munkahelyek “nem gazdasági” tulajdonságaira gyakorolt hatásait nagyrészt figyelmen kívül hagyták. A Wisconsini longitudinális tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült munkavállalók alacsonyabb szintű foglalkozási státusszal, munkaügyi hatósággal és munkáltató által kínált nyugdíj-és egészségbiztosítással rendelkeznek, mint ha nem költöztek volna el. Különbségek közötti becslések, amelyek az időben invariáns, nem megfigyelt heterogenitást szabályozzák, általában nagyobbak, mint a keresztmetszeti becslések; ennek ellenére számos módszertani megközelítésben szoros összhangban vannak a becslések, amelyek igazolják a becslések megalapozottságát a különböző technikai feltételezések és modellspecifikációk fényében. Az elmozdulásnak a munka minőségére gyakorolt hatása a nemek, az oktatás, a foglalkozás és az ipar szerint is kondicionálódik: míg a kevésbé képzett, a kékgalléros és a feldolgozóipari munkavállalók jelentős veszteségeket tapasztalnak a munkáltató által kínált juttatások miatt, a képzettebbek, a felső fehérgalléros és a nem feldolgozóipari munkavállalók jelentős veszteségeket tapasztalnak a foglalkozási státusz, a munkahelyi autonómia és a munkahelyi hatóság szempontjából.
