az angol rokonsági terminológia rövid története

a modern standard angol nyelven a következő alapvető rokonsági kifejezések léteznek:

apa, anya, nagybácsi, nagynéni, unokatestvér, testvér, unokaöccse, unokahúga, férj, Feleség, Fiú, Lány.

nem szerepelnek ebben a listában azok a kifejezések, amelyek több szóból és kifejezésből állnak, amelyek rendszeresen alapszavakból származnak olyan előtagokon keresztül, mint a nagy – vagy nagy – vagy a sógorhoz hasonló utótagok. az unokatestvér ide tartozik az ‘első unokatestvér, azaz nagybácsi vagy nagynéni gyermeke’ érzése alapján, nem pedig a ‘rokon, aki nem közvetlen ős vagy leszármazott’érzése alapján. Nem-semleges kifejezések, mint a szülő, testvér, házastárs és gyermek nem tartoznak ide, mert, amikor a referens neme ismert, mindig előnyösebb a nem-specifikus kifejezés használata Angolul, tehát ezek a kifejezések nem olyan alapvetőek, mint a nem-specifikus kifejezések.

az angol rokonsági terminológiai rendszer tökéletes példa az Eszkimó rokonsági terminológiai rendszerre. Az eszkimó rokonsági terminológia az a fajta terminológia, amelyet elvárnak egy kétoldalú társadalomban, ahol nem tesznek különbséget a patrilineális és a matrilineális származás között, és ahol a hangsúly a nukleáris családon van.

óangol nyelven a rendszer más volt. Itt vannak az óangol rokonsági alapfogalmak (a Bosworth-Toller angolszász szótárból):

F ‘apa’, F ‘apai nagybácsi’, fa ‘apai nagynéni’, m ‘anya’, ‘nagybácsi’, ESP. anyai’, M .. D .. D .. D .. D. néni, esp. anyai’, brōþor, bátyám, sweostor ‘nővér’, nefa unokaöccse, unoka’, nift unokahúgával, unoka’, swēor ‘após’, sweġer ‘anya-in-law’, tācor férje bátyja’, sunu ‘fiú’, snoru ‘meny’, dōhtor “lánya”, āþum ‘veje, nővérem férje’.

vegye figyelembe, hogy a régi angol rokonsági kifejezések pontos jelentését nehéz azonosítani, mert a történelmi bizonyítékok gyakran hiányosak, és valószínűleg időbeli és térbeli eltérések is voltak. Tehát lehet, hogy vannak még homályosabb szavak, és további érzékek a fent felsorolt szavakhoz, amelyeket itt nem soroltak fel. A fenti listát ezért a régi angol rokonsági terminológiai rendszer szoros, de nem pontos közelítésének kell tekinteni. Ezt a figyelmeztetést szem előtt tartva a következő különbségek figyelhetők meg a modern standard angol nyelvtől.

• különbséget tesznek apai és anyai nagybácsik és nagynénik között. Külön kifejezések voltak az apai nagybácsikra és nagynénikre, az f-re és a fa-ra. A másik két kifejezés, ēam, valamint mōdriġe, úgy tűnik, hogy nem említett kizárólag anyai nagybácsik, nagynénik, illetve de voltak túl használják ebben az értelemben.
• a NEFA és a nift kifejezések, amelyek főként unokaöccset, illetve unokahúgot jelentenek, szintén használhatók unoka vagy unoka értelemben. Megjegyzendő, hogy a nagybácsikra és nagynénikre vonatkozó kifejezésekkel ellentétben az anyai és apai unokahúgokat és unokaöccseket nem különböztették meg egymástól, bár lehetséges volt olyan konkrétabb származtatott kifejezések használata, mint például a testvér lánya.
• nehéz információt találni az unokatestvérek régi angol terminológiájáról; úgy tűnik, hogy ez nincs jól tanúsítva, és az emberek nem értenek egyet abban, hogy milyen megkülönböztetéseket rajzoltak. Tehát nem tartalmaztam semmit itt. De Bosworth-Toller szerint az SV szerint az após valamilyen férfi unokatestvérre utalhat, míg az M. A. D. A. az anyai nagynénje valamilyen női unokatestvérre. Különösen érdekes a SV (SV) használata az ‘unokatestvér’ kifejezésre, mert azt jelezheti, hogy az angolszászok valamilyen unokatestvér házasságot gyakoroltak.
• mint sok más nyelvben, az Óangolban is hiányoztak a férj és a feleség alapfogalmai; helyette a férfi és a nő szavakat használták, wer vagy ceorl, illetve w xhamf vagy CW xhamn).
• az Óangolban az ‘após’ és az ‘anyós’ kifejezések alapfogalmai voltak: SWV (SV) és swe (swe) (swe). A vőnek és a menynek is voltak alapfogalmai: a hosszúság és a snoru. Azonban a ‘sister’ s husband ‘ – nak volt egy további jelentése is, és ebben az értelemben fordítja a modern standard angol sógort. De a sógor jelentheti a férj testvérét is, és az óangol nyelvnek volt egy teljesen különálló szava erre az értelemre: t CAC. Ami a sógornőt illeti, úgy tűnik, hogy az Óangolnak nem voltak alapvető kifejezései erre, akár a feleség nővére, akár a testvér felesége értelmében.

a régi angol rokonsági rendszer nem illeszkedik szépen Morgan egyik osztályozásába sem. Hasonlít a modern standard angol Eszkimó rokonsági terminológiájára, mivel az apai és anyai unokaöccseket és unokahúgokat nem különböztetik meg; azonban különbséget tesz apai és anyai nagybácsik és nagynénik között, ami inkább a Szudáni rokonsági terminológiai rendszerre jellemző. A régi angol rendszert úgy lehet tekinteni, mint egy rendszert, amely átmeneti állapotban van a Szudáni rendszer és az Eszkimó rendszer között. A ‘feleség nővére’ alapfogalom nem létezése, valamint a ‘férj testvére’ alapfogalom létezése arra utalhat, hogy az óangol társadalom patrilokális volt.

a Protogermán rokonsági terminológiai rendszerről természetesen még nehezebb tudni, mert a nyelvet nem tanúsítják írásban. A régebbi germán nyelvek (gótikus, Ó-skandináv, óangol, Ófríz, Ószász, Ó-holland és ó-Felnémet) bizonyítékai alapján azonban rekonstruálhatjuk a rendszer közelítését. A következő lista a Lehmann (2005-2007), a Protogermanic and Ringe (2006) Nyelvtanán alapul, a Proto-Indoeurópaitól a Protogermánig.

*hóbort, ‘apa’ (c.F. Gót. fadar, ON fa / fő, OHG fater), * m / fő / fő ‘anya’ (c.F. Gót. m ~ Dár, ON m ~ KB, OHG MÜOTER), *nef ~ NEF-n ‘unokaöccse, unokája’ (C.F. on NEFE, OHG NEVO), *niftiz ‘unokahúga, unokája’ (C.f. ON nipt, OHG nift), *br adaptr ‘testvér’ (C.F. Goth. br xhamar, on br xhamir, OHG BRUODER), *swest Enterprises ‘sister’ (C.f. Goth. swistar, on systir, OHG swester), *swehuraz ‘apósa’ (c.F. régi svéd sv adaptr, OHG swehur), *swegra ++ ‘anyós’ (c.F. Goth. sWa Enterprises, ON sv Enterprises, OHG swigar), * taikuraz ‘férj testvére’ (c. F.OHG zeihhur), *sunuz ‘fia’ (c. f.Goth. sunus, ON sunr, OHG sunu), *sznuz 6 ‘menye’ (c.F. OHG snura), * duht KB ‘lánya’ (c.F. Gót. da Enterprises, ON D Enterprises, OHG tohter), *AI Enterprises ‘vő, sógor’ (c.F. OHG eidum).

vegye figyelembe, hogy a Gótikus, volt ott két más szavakkal a ‘apa’, illetve ‘anya’ mellett fadar, valamint mōdar: atta, valamint áiþei. Ezek közül az első egy PITE őse, *átta (c.f. Görög átta, Latin atta, mind a tisztességes feltételek cím idős emberek, Hettita attas ‘apa’). Ringe (2006) rekonstruálja *attot xhamsterként a Protogermán számára. Azonban áiþei ismeretlen eredetű. A hasonlóság a *AI ++ ‘eskü’ (amelynek rokona van a régi Írben), de nincs más indoeurópai rokon, tehát valószínűleg egy ismeretlen nyelvből származó kölcsönszó, amely mind a kelta, mind a germán nyelvbe belépett) szuggesztív, de teljesen független is lehet. áiþei is lehet, hogy köze *aiþumaz, amely szintén ismeretlen eredetű; nem ismert cognates bármely nem-Germán Indo-Európai nyelvek, vagy akár a nem-Nyugati Germán nyelv.

valószínűleg a nagybácsikra, nagynénikre és unokatestvérekre is voltak kifejezések a Protogermánban, de ezeket nehéz rekonstruálni. Alapján OE ēam, valamint OHG ōheim tudjuk rekonstruálni Proto-Nyugati Germán *auhaimaz ‘anyai nagybátyja’. Úgy tűnik ,hogy ez egy olyan vegyület összehúzódása * awahaimaz, amely *awaz ‘nagybácsi, nagyapa’ (< Proto-indoeurópai *h₂ GmbH) + *haimaz ‘otthon’. De ez egy furcsa vegyület, mert a vegyületek a modern germán nyelvekben és a Proto-indoeurópai nyelvekben fej-végesek (például az elefánt cickány olyan cickányokra utal, amelyek olyanok, mint az elefántok, nem pedig az elefántok, amelyek olyanok, mint a cickányok). An * awahaimaz egyfajta nagybácsi, így ez a vegyület úgy tűnik, hogy fej-kezdeti. Fogalmam sincs, miért van ez így. Érdekes ennek a vegyületnek a megválasztása az anyai nagybátyja jelölésére is. Ha * awahaimazt úgy értelmezik, hogy ‘nagybácsi, aki ugyanabban az otthonban él’, ez arra utal, hogy a Proto-Nyugat-Germán beszélők valójában matrilokális társadalommal rendelkeztek. Patrilokális társadalomban, a feleségek házasság után beköltöznek férjük otthonába, testvéreiket hátrahagyva, így az emberek inkább nagycsaládokban élnek apai nagybátyjaikkal, mint anyai nagybátyjaikkal. Ez furcsának tűnhet, mert elég világos, hogy a későbbi Germán társadalom és a korábbi Proto-indoeurópai társadalom patrilokális volt. De valójában létezik egy elmélet, miszerint az államalakulás folyamatában lévő társadalmak általában átmeneti matrilokális szakaszon mennek keresztül. Erről bővebben, lásd a Tumblr-en található bejegyzésemet a matrilokális társadalmakról.

vannak más jelek is arra, hogy a Proto-germán megőrizte a *h₂ GmbH (talán *awaz?). Öreg Norvég volt a szavak afi ‘nagymama’ és amma’nagymama’; az amma valószínűleg egy óvodai szó, de Lehmann szerint az afi *h₂ mhwh₂os reflexe (bár nem tudom, miért van a szó-f – helyett-v-). Nyilvánvaló, hogy egy dátumos egyes alak AW ++ ‘nagymama’ a Gótikából is tanúsítják, amely megfelelne a nominatív egyes szám *AW ++ – nak. Ez lehet egy nőies származék leszármazottja, *AW ++ (< PIE *h₂ mhwh₂ah₂, ha addig nyúlik vissza), * awaz Proto-germán nyelven.

mi a helyzet a többi régi angol szóval a nagybácsikra és nagynénikre? Nos, mindegyiküknek nincs rokona a Nyugat-Germánon kívül. fædera, valamint mōdriġe egyértelműen származékai a szavak ‘apa’, illetve ‘anya’, ill; valószínűleg eredetileg melléknév jelentése ‘apai, azaz apa”, valamint az “anyai, azaz egy anya’, ill. úgy tűnik, hogy a fa ++ is valamiféle származéka az ‘apa’ szónak, bár nem tudom, hogy a *hóbortok a *fa-ba fordulnak-e. Vegye figyelembe a látszólagos Verner – törvény váltakozását!

az Óangolban volt egy szó, m ‘relatív’, ami itt nem rokonsági kifejezés. Rokona a régi Felnémet nyelven, m++, szintén ‘relatív’ – t jelent. Az Ó-Norvégban azonban az M 6 g általános kifejezés volt, amely azt jelentette, hogy ‘férfi rokon házasság útján, azaz vő, sógor, após’, a Gótikában pedig az M ~ G azt jelentette, hogy ‘vő’. Ennek a szónak nincs rokona más indoeurópai nyelvekben,és lehetséges, hogy rokonsági kifejezés volt az ON vagy a Gót. jelentése Protogermánul; akkor a ‘relatív’ ugyanúgy lehet az eredeti jelentés, különösen, ha *ai ai-h) a Protogermán.

ami a Proto-Indoeurópait illeti, még nagyobb a bizonytalanság, mint a Proto-germán esetében, de a következő rokonsági kifejezések rekonstruálhatók.

*ph₂tḗr ‘apa’ (c.f. Tocharian B pācer, Szanszkrit pitā, Régi örmény hayr, görög patḗr, Latin pater, Régi Ír athair), *máh₂tēr ‘anya’ (c.f. Tocharian B mācer, Szanszkrit mātā, Régi örmény mayr, görög mḗtēr, litván mótė, Régi Egyházi Szláv mati, Latin māter, Régi Ír máthair), *h₂éwh₂os ‘nagyapám’ (c.f. Hettita ḫūḫḫas, Régi örmény haw, Latin avus), *bráh₂tēr “testvére” (c.f. Szanszkrit bhrātā, Régi örmény ełbayr, görög phrátēr, litván brólis, Régi Egyházi Szláv bratrŭ, Latin frāter, Régi Ír bráthair), *swésōr ‘nővér’ (c.f. Tocharian B ṣer, Szanszkrit śvasā, litván sesuõ, Régi Egyházi Szláv testvér, Latin soror, Régi Ír siur), *swéḱuros ‘após’ (c.f. Szanszkrit śvaśura, görög hekurós, albán vjehërr, Régi Egyházi Szláv svekrŭ ‘férj apja’, Latin socer), *sweḱrúh₂ ‘anya-in-law’ (c.f. Szanszkrit śvaśrūs, görög hekurā, Régi Egyházi Szláv svekry, Latin socrus), *dayhₐwḗr férje bátyja’ (c.f. Szanszkrit devā, a Régi örmény taygr, görög daḗr, Régi Egyházi Szláv děverĭ, Latin lēvir), *yénh₂tēr férje bátyjának a felesége’ (c.f. Szanszkrit yātṛ, görög enátēr, litván jéntė, Régi Egyházi Szláv jętry), *ǵh₂lōws férje nővére’ (c.f. Görög gálōs ‘sógornő’, Régi Egyházi Szláv zŭlŭva férje nővére’, Latin glōs férje nővére’), *suHnús / *suHyús ‘fiú’ (c.f. Tocharian B szója, Szanszkrit sūnú, görög huiús, litván sūnùs, Régi Egyházi Szláv synŭ), *népōts ‘unoka’ (c.f. Szanszkrit nápāt, görög anepsiós ‘unokatestvér’, albán nip ‘unokája, unokaöccse’, Régi Egyházi Szláv netijĭ ‘unokaöcs’, Latin nepōs ‘unokája, unokaöccse, Öreg Ír nïa ‘sororal unokaöccse’), *snusós ‘meny’ (c.f. Szanszkrit snuṣā, Régi örmény nu, görög nuós, Latin nurus), *dʰugh₂tḗr “lánya” (c.f. Tocharian B tkācer, Szanszkrit duhitā, Régi örmény dustr, görög thugátēr, litván duktė, Régi Egyházi Szláv dŭšti)

valószínűleg női társaik *h₂éwh₂os, valamint *népōts a Proto-Indo-Európai, de voltak alakult, mint származékai a férfias feltételeket. Számos jel utal arra, hogy a Proto-indoeurópai beszélők társadalma patrilokális volt: úgy tűnik, hogy az SV-k csak a férj apjára hivatkoztak, nem a feleség apjára, van egy alapvető kifejezés a ‘férj testvérének feleségére’, de nem a ‘férj nővérének feleségére’, és nem biztos, hogy vannak-e rekonstruálható alapvető pite kifejezések a ‘feleség testvérére’ vagy a ‘feleség nővérére’.

számomra úgy tűnik, hogy a rokonsági terminológia bizonyítékai azt sugallják, hogy az angolul beszélők és nyelvi őseik történelmük nagy részében patrilokálisak voltak. Ennek ellenére, amint azt fentebb említettük, a Protogermán * awahaimaz azt sugallja, hogy a Protogermán időszak körül rövid matrilokális időszak lehetett. Ez önmagában messze nem meggyőző bizonyíték, de vannak olyan nyomok is, amelyek szerint a germán népek bizonyos fokig matrilokálisak (vagy avunculokálisak) lehettek Tacitus Germania-jából, és ha a Harris-Divale a matrilokalitás elmélete, amely az államalakítás során a külső hadviseléshez kapcsolódik, helyes, ez az elmélet előrejelzése lenne.