ez a cikk egy egyszerű dinamikus modellt használ a bírósági döntéshozatal fejlődésének leírására a polgári jogi rendszerekben. A közjogi rendszerekkel ellentétben a polgári jogi joghatóságok nem fogadják el a bámulási döntés elve az elbírálás során. Bármely adott jogi kérdés eldöntésekor a precedensek meggyőző szerepet töltenek be. A polgári jogi bíróságoktól elvárják, hogy figyelembe vegyék a múltbeli határozatokat, ha az ítélkezési gyakorlat megfelelő szintű következetességet mutat. Általánosságban elmondható, hogy amikor egységes ítélkezési gyakorlat alakul ki, a bíróságok a precedenseket a “puha” jog forrásaként kezelik, figyelembe véve azokat a döntés meghozatalakor. Minél magasabb az egységesség szintje a múltbeli precedensekben, annál nagyobb az ítélkezési gyakorlat meggyőző ereje. Bár a polgári jogi joghatóságok nem teszik lehetővé az eltérő bírók számára, hogy nézeteltérést csatoljanak a többségi véleményhez, az uralkodó tendenciának nem megfelelő esetek az igazságszolgáltatás közötti nézeteltérés jeleként szolgálnak. Ezek az esetek különböző módon befolyásolják a jövőbeli döntéseket a különböző jogi hagyományokban. A bírákat befolyásolhatják az ítélkezési gyakorlat legújabb joggyakorlati tendenciái és hóbortjai is. Az ítélkezési gyakorlat alakulását a precedensek ezen doktrínái alapján modellezik, figyelembe véve a jogorvoslati lehetőségek konszolidációjának vagy korróziójának lehetőségét, valamint a rendezetlen ítélkezési gyakorlat állandóságát.
