Dermatomális szomatoszenzoros kiváltott potenciált (Dseps) 62 egészséges, 15-65 éves önkéntesnél regisztráltak (átlag 36.8 +/- 12.9 év) magassága 1,5 – 1,92 m (átlag 1.69 +/- 0.10 m). A vizsgálat célja Az L3, L4, L5 és S1 dermatomák normál értékeinek meghatározása volt, és ennek a módszernek a bevezetése a krónikus lumbosacralis fájdalom és a korongbetegség neurofiziológiai diagnosztizálására. A dermatomák aláírási területeit mindkét lábon külön-külön stimuláltuk a Sedgwick és Katifi (1985) által leírt módszer szerint. A dsep-ket a CZ’ – re helyezett fejbőr elektródákból rögzítették, az Fpz-re hivatkozva. A dseps egymást követő komponenseinek latenciáit és amplitúdóit mértük és értékeltük: N33, P40, N50, P60, N75 és oldalirányú különbségeket. Az eredmények statisztikai elemzése a dseps késések szignifikáns pozitív korrelációját tárta fel a magasság függvényében. Az amplitúdók korrelációja a magassággal kevésbé volt szignifikáns. Az életkor viszont csak negatív korrelációt mutatott a későbbi DSEP komponensek amplitúdóival. Az elvégzett analízis alapján a P40 késleltetése és a P40-N50 amplitúdója tűnik a legjobb paraméternek a kóros dseps értékeléséhez. A stimulált gyökerek késleltetésének normál értékének tartományát a regressziós egyenletből kell kiszámítani az alany magasságával. Ami az amplitúdót illeti, a két szórás feletti oldal-oldal átlagérték-különbség hasznosabbnak tűnik.
