Kinsey börtönében azonos nemű férfi minta (meleg, biszexuális vagy kiterjedt posztpubertális azonos nemű nem volt, függetlenül a szexuális kapcsolattól) látnivalók) hasonlították össze Kinsey tábornokával (pl., nem Börtön) azonos nemű minta (korábban Rind and Welter elemezte, 2016) az első posztpubertális azonos nemű szexre adott reakciók és jellemzők szempontjából, különös tekintettel a kiskorú-felnőtt kapcsolatokra. A börtön résztvevői kétszer olyan gyakran érintkeztek kiskorú felnőttekkel, mint az első posztpubertális azonos neműek, mint az Általános résztvevők, tapasztalataik szerint az esetek háromnegyedében penetráció történt, szemben az Általános résztvevők idejének csak felével, és háromszor olyan gyakran fizettek (azaz prostitúció). E különbségek ellenére a börtön és az Általános résztvevők reakciója ezekre az eseményekre azonos volt, 66% pozitív reakció (azaz “sokat” élvezett), szemben az érzelmileg negatív reakciók 15% – ával (pl. sokk, undor, bűntudat). Az eredmények hozzáadódtak a 2000 óta végzett, azonos nemű férfi minták felhasználásával végzett tanulmányok sorozatához, amelyek azt mutatják, hogy a kiskorú-felnőtt azonos nemű szexuális tapasztalatok ebben a populációban nem felelnek meg a trauma és a kár szexuális bántalmazásának (CSA) modelljének. A börtön és az Általános résztvevők összehasonlítása azt is kimutatta, hogy a CSA-trauma-bűnözés kapcsolat gyakran hivatkozott (pl., ahol a kiskorú-felnőtt szexről azt mondják, hogy traumát okoz, amely későbbi bűnözői magatartáshoz vezet) nem szerepelt a Kinsey azonos nemű mintáiban, mert a trauma (a középső elem) többnyire hiányzott. A link null eredménye figyelmezteti, hogy a traumát inkább meg kell jeleníteni, mint feltételezni, ha figyelembe vesszük ezt a linket. A kapott pozitív reakcióprofilt Kinsey idejében domináns kulturális tényezők szempontjából vitatták meg.
