eredmények: A két csoport homogén volt az életkor, a 3.FSH nap, az infertilitás etiológiája, a kezelési protokoll, a tüszők száma, a stimuláció napjai, az ösztradiolszint és az endometrium csíkvastagsága tekintetében a hCG beadásának napján. A terhességi teszt előtt vérző betegekkel végzett ciklusok százalékos aránya szignifikánsan magasabb volt a VP csoportban, mint az IMP csoportban (39% n = 52/134 vs 8% n = 7/83, p < 0,0001). Ezenkívül a hüvelyi vérzés egy nappal korábban történt a VP csoportban (8, 27, szemben az ET után 9, 28 nappal). Az implantáció és a teljes (+hCG és folyamatos) terhesség aránya szignifikánsan magasabb volt a VP csoportban, mint az IMP csoportban (sorrendben 25% vs 14% p = 0,009; 50% vs 35% p = 0,03;). A szállítási arány magasabb volt a hüvelyi gélcsoportban, de a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns (41% vs.28% p = 0,06). Érdekes módon az összehasonlítható ösztradiol (E2) szint ellenére azok a betegek, akik a terhességi teszt előtt véreztek (mind a VP, mind az IMP csoportban) szignifikánsan vastagabb endometrium csík volt a HCG beadásának napján, összehasonlítva a nem vérzőkkel (12,52 vs.11,68 mm p = 0,03). A mikronizált hüvelyi gélt használók, akik vérzést tapasztaltak, szignifikánsan csökkentették a terhességet és a szállítási arányt azokhoz képest, akik nem véreztek (17% vs 72% p < 0,001 és 10% vs 60% p < 0,001). A biokémiai terhességi arány emelkedett azoknál a betegeknél, akik a terhességi teszt előtt véreztek mind a hüvelyi gélben (44%), mind az IM progeszteront használókban (100%).
