az I want to Know Why by Sherwood Anderson témája a szenvedély, a kapcsolat, a kiábrándulás, a zavartság, a harag, az elfogadás (vagy inkább annak hiánya), az ártatlanság és a nagykorúság. A Tojásgyűjtemény diadala a történetet első személyben meséli el egy fiatal, meg nem nevezett tizenhat éves fiú, aki visszatekint egy olyan eseményre, amely egy évvel korábban történt, amikor Saratoga Springsben volt. A történet elején úgy tűnik, hogy Anderson a kapcsolat és a szenvedély témáját vizsgálja. Az elbeszélőn keresztül az olvasó megtudja, hogy amikor eljön a versenyszezon, minden, amiről Beckersville-ben beszéltek, csak lovak, semmi más. Az olvasó azt is megtudja, hogy Beckersville-ben minden levegő, amit belélegzel, a lovakról szól. Ez a két vonal jelentős lehet, mivel nemcsak az elbeszélő (és a Beckersville-ben élők) kapcsolatát sugallják a lovakkal, hanem a Beckersville-i emberek szenvedélye is van a lovak iránt. Ez olyan, mintha az emberek Beckersville (és a narrátor) élnek a lovak.
az olvasó azt is megtudja, hogy az elbeszélő Beckersville-ben szabadidejét az edzők és a zsokék között tölti az edzőpályán. Ez azért is fontos lehet, mert tovább hangsúlyozza az olvasó számára a kapcsolat és a szenvedély gondolatát vagy témáját. Az, hogy az elbeszélő mennyire szenvedélyes a lovakkal kapcsolatban, az is észrevehető, hogy amikor néhány lovat fut, érezheti, hogy egy csomó a torkomban van. Az elbeszélő lovak iránti szenvedélye révén fedezi fel az olvasó, hogy az elbeszélő valamilyen módon kapcsolatba lép Jerry Tillforddal (Sunstreak tulajdonosa). Ha valami, az elbeszélő elkezdi bálványozni Tillfordot, aki őt, ahogy Sunstreak, egy talapzaton helyezi el. Az olvasó megtanulja, hogy az elbeszélő jobban szereti Tillfordot, mint a saját apját. Van olyan érzés is, hogy az elbeszélő hasonlóságot lát a lovak iránti saját szenvedélyével Tillfordban, ami lehet az oka annak, hogy az elbeszélő bálványozni kezdi.
van néhány szimbolizmus is a történetben, amely fontos lehet. Az elbeszélő számára a lovak mindent képviselnek vagy szimbolizálnak, ami jó a világon. Megbízhatóak, megbízhatóak és önteltek. Ezzel szemben Tillford és a bordélyban történt incidens szimbolizálhat (az elbeszélő számára) mindent, ami rossz a világban. Ha bármi, a Bordély az ellenkezőjét képviseli annak, amit a lovak szimbolizálnak az elbeszélő számára. A történet címe azért is érdekes, mert nemcsak arra utal, hogy valamit meg kell érteni (az elbeszélő számára), hanem arra is utalhat, hogy az elbeszélő képtelen elfogadni az élet valóságát.
van egy olyan érzés is, hogy az elbeszélő ártatlan az emberi természetben és az ember szükségletében vagy vágyában, hogy másokat lenyűgözzön. Ezt tillford kérkedése és Sunstreak sikerének tulajdonítása inkább magának, mint a lónak. Az elbeszélő (Tillford) saját egójának felfújásával kezd kiábrándulni Tillfordból. Miután egyszer talapzatra helyezte, most az elbeszélő rájön, hogy Tillford nem az az ember, akinek gondolta. Az elbeszélő kiábrándultságából fakad (tillforddal), hogy az olvasó rájön, hogy az elbeszélő nemcsak összezavarodik az élet valósága miatt, hanem az élet valósága is feldühíti. Az is lehetséges, hogy az elbeszélő még nem érti (vagy fogadja el), hogy valakinek (Tillfordnak) Egy Nővel kell töltenie az idejét. Ha valami, a narrátor nem érti a dinamika között egy férfi és egy nő. Az elbeszélő számára az élet a lovakról szól (és semmi másról), és úgy érzi, hogy másoknak (különösen Tillfordnak) is ugyanígy kell érezniük.
a történet vége azért is érdekes, mert az olvasó számára világossá válik, hogy annak ellenére, hogy tudatában van az élet valóságának, az elbeszélő még mindig képtelen vagy küzd, hogy elfogadja a bordélyban történt esetet. Az elbeszélőn továbbra is elveszik, hogy egy férfinak esetleg időt kell töltenie egy nővel, és hogy egy személynek érdekei lehetnek a lovakon kívül. A narrátor már nem bálványozza Tillfordot, és ha valami, a lovak iránti szenvedélye, bár továbbra is az edzésre és a versenypályára jár, úgy tűnik, hogy elrontja azt, amit a bordélyban látott. Az, hogy az elbeszélő mennyire kiábrándult, látható az a tény, hogy elmondja az olvasónak, hogy ‘annyira dühös vagyok, hogy harcolni akarok valakivel. Ez a vonal jelentős, mivel arra szolgál, hogy pontosan kiemelje, milyen mélyen érinti az elbeszélőt az, amit a bordélyban látott. Anderson sok szempontból írt egy történetet, amely feltárja az átmenetet (az elbeszélő számára) az ártatlanságból a tapasztalatba, és az elbeszélő azt kérdezi: Miért tette ezt (Tillford)? az olvasó lehetőséget kap arra, hogy lássa, mennyire összezavarodott, dühös és kiábrándult az elbeszélő.
