a jelenlegi vizsgálat célja a metformin módosított hatóanyagleadású (MR) prototípusú dózisformáinak belső kiszámíthatóságának és in vitro-in vivo korrelációs (IVIVC) modelljeinek kidolgozása és értékelése volt. A metformin in vitro oldódási adatait 22 órán keresztül gyűjtöttük USP II (paddle) módszerrel. In vivo plazmakoncentrációs adatokat 8 egészséges önkéntestől nyertek a metformin azonnali hatóanyagleadású (IR) és MR adagolási formáinak alkalmazását követően. A lineáris C szintű IVIVC modelleket 2,0 és 4,0 órás oldódási adatok, valamint in vitro átlagos oldódási idő (MDT) felhasználásával fejlesztették ki. Dekonvolúció-alapú szint a modellt megkíséreltük a dekonvolúcióval kapott in vivo bemenet százalékos, a kísérletileg kapott In vitro oldódás százalékos korrelációjával. A metformin esetében további basic és extended convolution level A IVIVC modelleket kíséreltek meg. Az IVIVC modellek belső kiszámíthatóságát a C(max) és az AUC(INF) megfigyelt és előre jelzett értékeinek összehasonlításával értékelték. Az eredmények arra utalnak, hogy nagyon prediktív C szintű modelleket lehet kifejleszteni, amelyek előrejelzési hibái (%PE) <5%. Az in vivo bevitt metformin átlagos százalékos aránya nem volt teljes az összes gyógyszerformában, és nem haladta meg a dózis 35% – át. A dekonvolúció alapú a szintű modellek minden MR készítmény esetében görbék voltak. Az összes MR készítményre alkalmazható egyedi IVIVC modellt azonban nem lehetett kifejleszteni a dekonvolúciós megközelítés alkalmazásával. Az alap konvolúciós szint a modell, amely in vitro oldódást használt in vivo bemenetként, %PE-értéke 103% volt. Kiterjesztett konvolúciós megközelítés alkalmazásával, amely Hill funkcióval modellezte a metformin felszívódását, kifejlesztettek egy A szintű IVIVC modellt, amelynek PE % – a 11% volt. Összefoglalva, a jelenlegi munka azt jelzi, hogy a jó belső kiszámíthatóságú C és a IVIVC modellek kifejleszthetők egy permeabilitást és abszorpciós ablakot korlátozó gyógyszer, például a metformin számára.
