Abstract
bár sok vita van a fogyatékossági tanulmányok és a fogyatékossági szolgáltatások területén, a legtöbb ember egyetért azzal az állítással, hogy a fogyatékkal élők1 gazdasági, társadalmi, jogi, vallási és kulturális diszkrimináció révén különböző fokú alárendelt és csökkent életet tapasztalnak. Ezeket a problémákat az Egyesült Nemzetek nemrégiben hivatalosan elismerte a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény formájában, amely kötelezi az aláíró tagállamokat. Ennek a felismerésnek a fényében fontos, hogy szünetet tartsunk, és gondolkodjunk a fogyatékos emberek által tapasztalt kár természetéről és a kár fogalmáról. Például, maga a károsodás okozza a kárt? Ha igen, akkor arra kell összpontosítanunk, hogy csökkentsük vagy valóban megszüntessük a károsodást, ami közös perspektíva. Ez a nézet a fogyatékosságot önmagában károsnak értelmezi. Ezzel szemben néhány fogyatékkal élő ember úgy véli, hogy bár a károsodások időnként kényelmetlenséget, fáradtságot, sőt fájdalmat okoznak, a kár elsődleges forrása a személyen kívüli, a hit birodalmában található.
