A. Isten nagy hangja.
1. (1-5) hangjának mennydörgése.
“erre is megremeg a szívem,
és kiugrik a helyéről.
hallgassa figyelmesen hangjának mennydörgését,
és a zúgást, amely a szájából jön.
elküldi az egész ég alatt,
villámát a föld végéig.
utána egy hang ordít;
fenséges hangjával mennydörög,
és nem fékezi meg őket, amikor hangját hallja.
Isten csodálatosan mennydörög hangjával;
nagy dolgokat tesz, amelyeket nem tudunk megérteni.
a. figyelmesen hallgassa meg hangjának mennydörgését: Elihu úgy érezte, hogy Jóbnak szüksége van Isten nagyságának jó adagjára. Jó tanács volt, amelyet tévesen alkalmaztak Job helyzetére. Elihu helyesen értette, hogy a mennydörgés hatalmas hangja az ember számára Isten hangjának tűnik.
i. “nincs a természetben olyan hang sem, amely jobban leírná Isten fenségét, vagy inkább azzá válna, mint a mennydörgés. Halljuk a szellőt a zúgásában, az esőt a pattogásában, a jégesőt a zúgásában, a szél üreges üvöltésében, a szürkehályogot a kötőjelében, a bikát a bömbölésében, az oroszlánt üvöltésében; de halljuk Istent, a Mindenhatót, a mindenütt jelenlévőt a mennydörgés folyamatos zúgásában! Ez a hang, és csakis ez a hang lesz Jehova fensége.”(Clarke)
ii. “a Biblia néhány nagyszerű leírást tartalmaz a viharról. A 29. zsoltár a legjobb ezek közül, de Elihu verse szoros második.”(Andersen)
b. nagy dolgokat tesz, amelyeket nem tudunk megérteni: Ez Elihu témájának megismétlése, miszerint Jób átlépte az Istent és az embert elválasztó vonalat, és Jób azt feltételezte, hogy többet tud, mint amennyit Istentől tudhat vagy tudnia kellene. Ebben Elihu részben helyes volt.
2. (6-13) mit tehet Isten hangja.
mert azt mondja a hónak:
‘ess le a földre’;
hasonlóan a szelíd esőhöz és az ereje heves esőjéhez.
minden ember kezét megpecsételte,
hogy minden ember megismerje az ő munkáját.
a vadállatok bemennek a barlangokba,
és a búvóhelyükön maradnak.
a déli kamrából jön a forgószél,
és hideg az északi szétszóródó szelekből.
Isten lehelete jeget ad,
és a széles vizek megfagynak.
nedvességgel is telíti a vastag felhőket;
szétszórja fényes felhőit.
és körbe-körbe forognak, megfordulva az ő útmutatása által,
hogy bármit megtehessenek, amit ő parancsol nekik
az egész föld színén.
ő okozza, hogy jöjjön,
akár korrekcióra,
vagy az ő földjére,
vagy irgalomra.”
a. Mert azt mondja a hónak: Elihu korábban úgy beszélt Isten hangjáról, mint hatalmas mennydörgésről. Most úgy vélte, hogy Isten hangja parancsolta a havat, a szelíd esőt és a heves esőt; lehelete jéggé teszi és befagyasztja a széles vizeket.
B. minden ember kezét megpecsételte, hogy minden ember megismerje munkáját: az ötlet az, hogy amikor Isten elküldi a hideget és a havat, a földműves nem tudja elvégezni a munkáját. Keze meg van pecsételve a további erőfeszítésektől, és a munkától távol töltött idő arra készteti, hogy Isten munkáján elmélkedjen.
i. “amikor az Úr lezárja az ember kezét, képtelen elvégezni munkáját. Az Úrnak ebben célja van, nevezetesen, hogy minden ember megismerje az ő munkáját. Amikor nem tudják elvégezni a saját munkájukat, akkor Isten cselekedeteit kell megfigyelniük.”(Spurgeon)
ii. ” Elihu számára az időjárás teljes dicsőségében Isten dicsősége, és Isten megállítja az embereket a munkájukból, hogy lássák… nem Jób egész könyve azokról az emberekről szól, akiket megállítottak munkájukból? Egy hatalmas munkabeszüntetésről szól, egy hatalmas kellemetlenségről, amely az égből pottyant, és öt elfoglalt embert arra kényszerített, hogy mindent eldobjanak, amit csinálnak, és egy időre egy fontosabb feladathoz forduljanak.”(Kőműves)
c. és körbe-körbe kavarognak, az ő útmutatása által, hogy bármit megtehessenek, amit parancsol nekik: Elihu azt akarta, hogy Jób ne csak értékelje Isten nagyságát, hanem a teremtés alávetését is. A következtetés az volt, hogy a megbánást nem tanúsító Jóbnak úgy kell alávetnie magát Istennek, ahogy teremtése teszi.
i. “a vihar sok szempontból ideális metafora a Jób lelki problémáira. Mert míg a vihar a káosznak, a természet ámokfutásának minden külső megjelenését mutatja, mégis mindvégig tudjuk, hogy a Teremtő minden részlet abszolút ellenőrzése alatt áll.”(Kőműves)
B. Elihu Utolsó tanácsa Jóbnak.
1. (14-18) Elihu Jóbnak: “nem tudsz annyit, mint hiszed.”
“hallgasd ezt, Ó, Jób;
állj meg, és figyeld meg Isten csodálatos cselekedeteit.
tudod-e, hogy Isten mikor küldi el őket,
és mikor világítja meg felhőjének fényét?
tudod, hogy a felhők egyensúlyban vannak,
annak csodálatos cselekedetei, aki tökéletes a tudásban?
miért forróak a ruháid,
amikor a déli szél elcsendesíti a földet?
vele, szétterítetted az eget,
erős, mint egy öntött fém tükör?”
a. Hallgasd meg ezt, Ó Jób: a fiatal Elihu ismét nagyon közvetlen és személyes módon fordult Jóbhoz, személyesebb módon, mint Jób három másik barátja.
i. “Ha Isten legnyilvánvalóbb és legérzékenyebb cselekedeteiben annyi csodálat és imádat van, milyen csodálatosnak kell lennie az ő mély és titkos tanácsainak és ítéleteinek! És ezért jobb, ha alázatosan csodálod őket, és csendben engedelmeskedsz nekik, mint hogy zúgolódj vagy veszekedj velük.”(Poole)
ii. ” Elihu elítéli Jób szomorúan, de teljesen; kijelenti, hogy Jób nemcsak hajótörést okozott hitében, hanem dacos lett barátai elhallgattatásában.”(Chambers)
b. Álljatok meg, és figyeljétek meg Isten csodálatos cselekedeteit: lényeges, hogy Isten hasonló sorok között szólítja meg Jóbot, amikor Isten a Jób 38-tól kezdve beszélni kezd (tudjátok… tudjátok). Bár Elihunak itt sok helyes ötlete volt, téves előfeltevést adott nekik, azt a feltevést, hogy Jób egész válsága az ő bűnéből származik.
i. “Ha Jób nem tudta megérteni, hogy Isten hogyan végzi ezeket a csodákat, akkor hogyan érthette meg Isten gondviselésének sokkal kevésbé nyilvánvaló titkait.”(Smick)
ii. ” meggyőzte Jóbot tudatlanságáról, most pedig impotenciájáról és ostobaságáról.”(Trapp)
2. (19-24) Elihu Jóbnak: “ne próbáljatok Istenhez szólni, inkább féljétek őt.”
“Tanítsd meg nekünk, mit kell mondanunk neki,
mert semmit sem tudunk előkészíteni a sötétség miatt.
meg kell-e mondani neki, hogy beszélni akarok?
ha egy ember beszélne, biztosan elnyelné.
az emberek még most sem tudnak a fényre nézni, amikor fényes az égen,
amikor a szél elhaladt és megtisztította őket.
északról jön, mint arany ragyogás;
Istennel félelmetes fenség.
ami a Mindenhatót illeti, nem találjuk meg;
kiváló a hatalomban,
az ítéletben és a bőséges igazságszolgáltatásban;
nem elnyomja.
ezért félnek tőle az emberek;
nem mutat részrehajlást a bölcs szívűekkel szemben.”
a. Tanítsd meg nekünk, mit kell mondanunk neki: Itt Elihu szembesült Jób arroganciájával, amikor azt mondta, hogy az ember megérdemli a hallgatóságot vagy az Istentől való igazolást. “Jób, ha ragaszkodsz ahhoz, hogy Isten tartozik nekünk hallgatósággal, akkor kérlek, tanítsd meg nekünk, mit kell mondanunk neki.”
i. “arra törekedett, hogy ráébressze őt Isten tökéletes megismerésének lehetetlenségére és panaszainak ebből következő ostobaságára. Az így kifejezett igazság nagy, És Elihu számára is alkalmazható volt. Nem tudta megtalálni Istent, és nem értette Jób szenvedéseinek titkát.”(Morgan)
ii. “Ezek a fejezetek felerősítik Jób magányának és magányosságának érzését. Ott áll, csendben és egyedül, nincs, aki szimpatizálna vele, nincs, aki zavarodottságába lépne; istentelennek, eretneknek, sőt istenkáromlónak ítéli a barátok és a járókelők egybehangzó hangja; ugyanúgy a saját nemzedéke, mint az, ami felnő, hogy átvegye a helyét; mégis ‘mindvégig kitart’, contra mundum – contra ecclesiam, majdnem hozzá is adhatjuk – unus, és bizalommal és bizalommal várja Istenének ítéletét.”(Bradley)
iii. északról származik, mint arany ragyogás: “Ez azt jelenti, hogy az ember természeténél fogva teljesen tudatlan. Semmit sem tud a mennyben lévő Istenről. Számára minden sötétség. De Isten ott van minden csodálatos dicsőségében. És ahogy a vihar szétszórta az összes sötét felhőt és kitisztította a levegőt, úgy, amikor Isten kinyilatkoztatja magát, meglátja világosságát és igazságát.”(Bullinger)
b. ami a Mindenhatót illeti, nem találjuk őt: Elihu visszatért Isten távolságának és transzcendenciájának témájához. El akarta tántorítani Jóbot attól, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy Isten tartozik neki (vagy bárki másnak) hallgatósággal vagy magyarázattal.
i. Lényeges, hogy az Isten, akiről Elihu azt hitte, hogy az ember számára teljesen elérhetetlen és elérhetetlen (nem találjuk őt), eljött a viharban, és beszélni fog Jóbhoz. Úgy tűnik, hogy Isten végül eleget hallott az ember majdnem helyes bölcsességéből, és eleget hallott ebből a beszédből, hogy annyira túl volt az emberen, hogy elérhetetlen volt. Isten nemcsak Jóbot, hanem három barátját, különösen Elihut akarta szembesíteni szavaival és jelenlétével.
ii. “A rohanó hatalmas szél, amelyre a mennydörgés és villámlás leírása felkészítette szegény, zavart, megdöbbent Jóbot, hirdeti az Úr jelenlétét; és ebből a forgószélből Isten válaszol és hirdeti magát! Olvasó, nem tudsz felfogni valamit abból, amit ezek az emberek éreztek? Nem csodálkozol, zavarodsz, zavarodsz, amikor Isten hatalmának mennydörgéséről olvasod ezeket a leírásokat? Készülj fel tehát arra, hogy meghalld Isten hangját ebből a forgószélből.”(Clarke)
iii. “Jób történetében is úgy tűnik, hogy az Úr eddig mélyen aludt, békésen összegömbölyödött a hajó farában, miközben Jób egyedül küzdött a széllel és a hullámokkal… Jób esetében hagyta, hogy a vihar 37 fejezeten át tomboljon, míg végül nem magát a vihart, hanem Jób szívét nyugtatta meg.”(Kőműves)
