az 5.millenniumi fejlesztési cél 2000-ben történő jóváhagyása mellett India 2000-ben elindította Nemzeti Népesedési politikáját, 2002-ben pedig a Nemzeti Egészségpolitikát. Ezek azonban eddig nem tudták csökkenteni az anyák halálozási arányát (MMR) a megcélzott évi 5,5% – kal. A nemzeti vidéki egészségügyi misszió zászlaja alatt az indiai kormány 2005-ben elindította a Janani Suraksha Yojana (JSY) nevű nemzeti feltételes készpénzátutalási (CCT) rendszert, amelynek célja a nők ösztönzése az egészségügyi intézményekben történő szülésre, amelynek viszont csökkentenie kell az anyák halálát. Általában a rossz terhesgondozás, különösen a szülés utáni gondozás tekinthető az anyai halálesetek magas számának Indiában (a világon a legmagasabb). Kétségtelen, hogy Indiában nőtt az intézményi kézbesítés, az MMR pedig az idő múlásával csökkent a társadalmi-gazdasági fejlődés eredményeként, az egészségügyi ellátás előrehaladásával párosulva, ideértve a nők jobb oktatását, tudatosságát és az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségét. Teljesítményére tekintettel azonban azzal érvelünk, hogy a JSY-rendszer nem volt elég jól megtervezve ahhoz, hogy az MMR csökkentésének hatékony útjának lehessen tekinteni. Javasoljuk, hogy a szolgáltatásalapú CCT ne jelentsen megoldást az anyai halálozások elkerülésére/csökkentésére, és hogy a politikai döntéshozók és a programvezetők vizsgálják felül az ellátás és az anyai egészségügyi szolgáltatások folytonosságának csomagját annak biztosítása érdekében, hogy azok a serdülőkortól és a terhesség előtti időszaktól kezdődjenek, és kiterjedjenek a szülésre, a szülés utáni és a folyamatos anyai egészségügyi ellátásra.
