a Csúcsragadozóknak jelentős és összetett ökológiai szerepük lehet az ökoszisztémákban. Azonban a fajspecifikus tulajdonságok, a populációsűrűség és az interspecifikus kölcsönhatások közötti különbségek valószínűleg meghatározzák a csúcsragadozók szerepének erősségét. Itt kiegészítő tanulmányokról számolunk be, amelyek azt vizsgálják, hogy a ragadozó egy főre jutó anyagcseréje és a népsűrűség közötti kölcsönhatások hogyan befolyásolták a biomasszát, a népesség energiafelhasználása, valamint a csúcsragadozók ökológiai hatásai nagy emlős zsákmányukra. Először azt vizsgáltuk, hogy a nagy emlősök zsákmányforrásai és a szárazföldi csúcsragadozók, köztük a nagy emlősök és a komodói sárkány (Varanus komodoensis) anyagcseréje hogyan befolyásolta a biomassza sűrűségét és a populáció energiaigényét. Ezután megvizsgáltuk, hogy a komodói sárkányok, mint a csúcs emlős ragadozók, felülről lefelé szabályozták-e nagy emlős zsákmányukat. A terepi vizsgálatok eredményeinek összehasonlítása azt mutatja, hogy a komodói sárkányok átlagos populációs biomassza−sűrűséget érnek el, amely 5,75-231,82-szer nagyobb, mint az afrikai, ázsiai és észak-amerikai csúcs emlős ragadozó fajoké és céheiké. A komodói sárkányok magas biomasszája 1,96−108,12-szer nagyobb populációs energiafelhasználást eredményezett, mint a csúcs emlős ragadozóké. Mindazonáltal a komodói sárkánypopuláció energiafelhasználásának jelentős időbeli és térbeli eltérései nem szabályozták a két nagy emlős zsákmányfaj, a rusa szarvas (Rusa timorensis) és a vaddisznó (Sus scrofa) populációnövekedési ütemét. Javasoljuk, hogy több folyamat gyengítse a komodói sárkányok képességét a nagy emlős zsákmánypopulációk szabályozására. Például az egy főre jutó alacsony anyagcsere-arány, amely ritka és inaktív vadászati stratégiát igényel (beleértve a dögevést is), minimalizálná a halálos és nem halálos hatásokat a zsákmánypopulációkra. Megállapítottuk, hogy a komodói sárkányok ragadozó szerepükben különböznek, beleértve azt is, hogy nem ökológiai analógjai, csúcs emlős ragadozók.
