juvenilis arthritis psoriatica (JPsA) lehet rétegezni 2 alcsoportba életkor alapján kezdet, és ezzel javíthatja a diagnózis és a kezelés kimenetelét, szerint egy új jelentés.
Devy Zisman, MD, a Carmel Orvosi Központ Haifa, Izrael, éskollégái publikálták tanulmányukat a Journal of Rheumatology 2017.februári számában.1 az elemzés a Childhood Arthritis and Rheumatology Research Alliance (CARRA) nyilvántartásából származó jpsa-ban szenvedő gyermekeket érintett.
“bár néhány általunk jelentett különbség szemantikai különbségeket tükrözhet a betegségek osztályozásában, terápiás vonatkozásaik vannak. Azok a betegek, akiket a gyermekreumatológusok nem osztályoznak JPsA-nak, más kezelési lehetőségeket kínálhatnak, mivel új gyógyszerek válnak elérhetővé, mint a JPsA/PsA címkével” – mondta Dr. Zisman a MedPage Today-nek.
a JPsA egy heterogén betegség, amely ellentmondásos adatokkal rendelkezik a betegség osztályozásáról és progressziójáról.2-5 a jelenlegi tanulmány célja az volt, hogy tisztázza ezeket a vitákat, és meghatározza, hogy a betegség kezdete és kimenetele hogyan kapcsolódik a demográfiához, a klinikai tényezőkhöz és a laboratóriumi változókhoz.
“a jobb túlélési arány, jelenleg 99,7% 10 éves korban, lehetővé teszi a reumás betegségben szenvedő fiatalok túlnyomó többségének túlélését felnőttkorban” – mondta Dr. Zisman. “A betegek növekvő száma, valamint a betegség súlyosbodása és a felhalmozódó károsodás, amely a gyermekkori reumatikus betegségben szenvedő egyéneknél fordulhat elő, rávilágít arra, hogy figyelmet kell fordítani az átmeneti folyamatra, beleértve az ellátás átadását a gyermekgyógyászoktól a felnőtt reumatológiai szolgáltatókhoz” – tette hozzá.
vizsgálati terv
a jelenlegi elemzés egy retrospektív keresztmetszeti vizsgálat volt, amelyben 361, a CARRA legacy registryből származó jpsa-val rendelkező gyermek vett részt, akiket 2010 és 2013 között vontak be. A gyermekeket reumatológusok kezelésével diagnosztizálták.
a vizsgálat megkezdésekor és az azt követő 1 évben számos jellemzőt figyeltek meg, beleértve a demográfiai jellemzőket (beleértve az első tünetkor, a diagnóziskor, a nem, a rassz, az etnikai hovatartozás és a családi kórtörténet életkorát), a klinikai méréseket (beleértve az arthritist, az ízületi károsodást, az enthesitist, a dactylitist és a körömpolipot, a sacroiliitist/gyulladásos hátfájást (IBP), a psoriasist, az uveitist és a gyulladásos bélbetegséget (IBD), valamint a laboratóriumi változókat (beleértve a rheumatoid faktort, az anti-nukleáris antitesteket és a HLA-B27 státuszt).
a gyermekek és a szülők egy sor egészségfelmérő kérdőívet kaptak a vizsgálat megkezdésekor és az utánkövetéskor. A szerzők megjegyezték a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), a glükokortikoidok (GCS) és a betegségmódosító reumaellenes szerek (DMARD-ok) jelenlegi vagy korábbi használatát is.
az eredményeket 2 modell segítségével értékelték; az első modell objektív változásokat figyelt meg az ízületi gyulladás, a daktilitisz, az enthesitis, a psoriasis, a sacroiliitis és a körömgödrök prevalenciájának változásában, míg a második modell az egészségügyi kérdőív pontszámainak szubjektív változásaival foglalkozott.
juvenilis arthritis
a juvenilis idiopátiás arthritis Carra örökölt nyilvántartásából 361 gyermek (5,6%) rendelkezett JPsA-val. Az első tünetektől a diagnózisig tartó átlagos idő 1,0 év volt, az átlagos életkor 8,3 év volt. Ebben a kohorszban a legtöbb gyermek fehér (94%) és nő (62%) volt, polyarthritisben (55,3%), oligoarthritisben (44,7%), enthesitisben (32,7%), dactylitisben (29,7%) és sacroiliitisben (16,7%).
a betegek gyakran psoriasisban (66,8%) és körömpolírozásban (37,5%) is szenvedtek. A psoriasis családi anamnézisét e kohorsz 31,3% – ánál figyelték meg. Az ANA-t a gyermekek 46,2% – ánál mutatták ki, míg 10,6% – UK HLA-B27 pozitív volt. Az ízületi károsodást röntgenfelvételen figyelték meg a képalkotó adatokról beszámoló 24, 6% – ánál 301 betegnél. A megkísérelt kezelések között szerepelt NSAID-ok (44,3%), GCs (52.1%), valamint a DMARD-ok (81,4%) és a gyermekek 81,3% – a az American College of Rheumatology 1.funkcionális osztályába tartozott.
az 1 éves nyomon követés során, amelyet 222 gyermek (61,5%) kapott, az objektív eredmények mindenütt javultak. A poliartritiszben szenvedők közül 50 gyermek (39,7%) tapasztalta az ízületi gyulladás megszűnését, míg 48 (61,5%) oligoartritiszben is megszűnt. Csak 4 gyermek (5,1%) romlott az oligoarthritistől a polyarthritisig.
egyéb objektív eredmények, beleértve a körömgödröt, a dactylitist, a psoriasist, az enthesitist, a klinikai sacroiliitist és az uveitist, szintén javultak ebben a kohorszban az 1 év elteltével, és a rendelkezésre álló képalkotó adatokkal rendelkezőknél a radiológiai romlást nem figyelték meg.
többváltozós elemzés után az adatok azt mutatták, hogy a női gyermekek és azok, akiknek a korai életkorban voltak, jobb eredményeket értek el a nyomon követés során. Az egészségügyi kérdőív pontszámainak hasonló javulását azonban nem figyelték meg, “az objektív eredmények javulását nem kíséri a juvenilis pszoriázisos ízületi gyulladásban szenvedő gyermekek szubjektív jólétének javulása” – jegyzi meg Dr. Zisman.
következtetésükben a szerzők kijelentették: “a JPsA-ban szenvedő betegek 2 klinikai alcsoportba történő felosztása az életkor szerint a betegség kezdetén…a Gyermekreumatológusok jelenleg nem diagnosztizálják a JPsA-t minden olyan gyermeknél, akinek a betegség megnyilvánulása megfelel a CASPAR kritériumoknak. A felnőtt és a gyermekgyógyászati PsA osztályozás egységesítése megfontolást igényel.”1 A szerzők azt is megjegyzik, hogy a CASPAR-kritériumok alkalmazása minden korosztály PsA-jában “fokozná az ellátás folytonosságát, és tükrözné a PSA patogenezisével és kifejeződésével kapcsolatos jelenlegi fogalmakat.”1
Megjelent: Május 23, 2017
