háttér és cél: a juxtacorticalis elváltozások szerepe az agyi térfogatvesztésben sclerosis multiplexben nem teljesen tisztázott. A tanulmány célja az volt, hogy feltárja a juxtacorticalis elváltozások szerepét a kortikális atrófiában, és megvizsgálja, hogy a juxtacorticalis elváltozások jelenléte összefügg-e a helyi kortikális elvékonyodással az MS korai szakaszában.
anyagok és módszerek: Összesen 131, klinikailag izolált szindrómában vagy relapszusos-remittáló SM-ben szenvedő beteget vizsgáltak 3T rendszeren. A klinikailag izolált szindrómában szenvedő betegeket 3 csoportba sorolták az agyi léziók jelenléte és topográfiája alapján: nincsenek léziók (n = 24), csak nem juxtacorticalis léziók (n = 33), valamint juxtacorticalis léziók és nem juxtacorticalis léziók (n = 34). A relapszusos-remittáló SM-ben szenvedő betegeket 2 csoportba sorolták: csak nem juxtacorticalis léziók (n = 10) és nem juxtacorticalis léziók és juxtacorticalis léziók (n = 30). A juxtacorticalis lézió valószínűségi térképét generáltuk, és a kortikális vastagságot FreeSurfer segítségével mértük.
eredmények: a Juxtacorticalis lézió térfogata a relapszusos-remittáló SM-ben kétszerese volt a klinikailag izolált szindrómában szenvedő betegekének. Az insula mutatta a legnagyobb sűrűségű juxtacorticalis elváltozásokat, majd a temporális, parietális, frontális és occipitalis lebenyeket. A juxtacorticalis léziókban szenvedő, relapszáló-remittáló SM-ben szenvedő betegek összességében, valamint a parietális és temporális lebenyekben szignifikánsan vékonyabb kérget mutattak, mint azok, akik klinikailag izolált szindrómában szenvedtek, normál agyi MR képalkotással. A subcorticalis struktúrák (thalamus, pallidum, putamen és accumbens) térfogata szignifikánsan csökkent a juxtacorticalis léziókkal járó relapszáló-remittáló SM-ben, összehasonlítva a klinikailag izolált szindrómával, normál agyi MR képalkotással. A juxtacorticalis elváltozások térbeli eloszlása nem volt átfedésben a kérgi elvékonyodás területeivel.
