az 1610-es évek közepén I. Abbász sah megújította erőfeszítéseit, hogy Grúziát még teljesebbé tegye a Szafavid birodalomba, és Kakhetit 1614-ben, 1615-ben és 1616-ban ismételt invázióknak vetette alá. Grúz felkelések és iráni megtorlások sorozatában hatvan-hetvenezer embert öltek meg,és több mint százezer Kakhetiai parasztot deportáltak Iránba. Kakheti népessége kétharmadával csökkent; az egykor virágzó városok, mint Gremi és Zagemi jelentéktelen falvakká zsugorodtak; a mezőgazdaság hanyatlott és a kereskedelem leállt.:50-51 1648-ra a fáradhatatlan Taimurazt végül elűzték Kakhetiből. A Safavid kormány szigorította Kakheti ellenőrzését, politikát hajtott végre az őslakos népesség nomád Török törzsekkel való helyettesítésére. Ugyanakkor a dagesztáni hegymászók megtámadták és gyarmatosították a Kakhetian marchlands-t.
1659-ben Kakhetiek általános felkelést rendeztek, meghiúsítva Safavid azt tervezi, hogy több tízezer Turkománt telepít Kakhetiben. Kakheti mégis Irán politikai ellenőrzése alatt maradt; a felkelés három főúri vezetője megadta magát, és kivégezték. Néhány évvel később Vakhtang V Shah-Nawaz, egy muszlim grúz király/Vali nak, – nek Kartli, sikerült megszereznie a sah engedélyét fiának, Archilnak királyként / valiként Kakhetiben történő telepítésére. Egy ideig a két kelet-grúz királyság gyakorlatilag Egyesült Shah-Nawaz és fia alatt, és viszonylagos béke következett. Telavi városát fővárosává téve Gremi helyett, amelyet az iráni inváziók tönkretettek, Archil újjáépítési program végrehajtására vállalkozott. Az ígéretes helyzet azonban rövid ideig tartott. Archil Kakhetiben való felemelkedése jelentette a két Bagrationi ág – a Mukhrani, amelyhez Archil tartozott, és a Kakheti-Ház, megfosztották a koronát I. Teimuraz személyében.ez utóbbi ház végül sikerült, az Iszlám hitehagyásuk rovására, 1703-ban újjáalakulni, és ezentúl Safavid suzerainjaik örömére uralkodott. Ennek azonban kevés haszna volt, és a királyságot továbbra is a szakadatlan dagesztáni betörések sújtották.
1724-től 1744-ig Kakheti az egymást követő oszmán és iráni megszállásoknak volt kitéve. A Kakhetian herceg által nyújtott szolgáltatás azonban Teimuraz II nak nek Nader Shah nak, – nek Irán az oszmánok elleni küzdelemben Kakheti által az iráni bíróságnak 1743-ban fizetett súlyos tiszteletdíj megsemmisítését eredményezte. 1744-ben hűségük jutalmaként Nader Kartli királyságát II. Teimuraznak, kartliét pedig fiának, II.Erekle-nek adományozta. mindkét uralkodót keresztény hagyomány szerint koronázták meg 1745-ben. Kihasználták az 1747-ben Nader meggyilkolását követő Iráni zűrzavart, és gyakorlatilag független uralkodókká váltak. Uralmuk segített az ország stabilizálásában; a gazdaság újjáéledt, a dagesztáni támadások csökkentek, de nem szűntek meg. Amikor Teimuraz meghalt január 8, 1762, Erekle sikerült neki, így egyesítve Kelet-Georgia egyetlen állam az első alkalommal közel három évszázad, formájában a Királyság Kartli-Kakheti.
