van egy egyszerű tény, amelyet sok amerikai kritikus nem vett észre azon túl, hogy az Egyesült Államok megtagadta a Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálását.
ezek az emberek nem veszik észre, hogy a szerződés nagy áldozatot követelne az Egyesült Államoktól — és meglepően keveset Európai támogatóitól.
csak tedd fel magadnak ezt a kérdést: egy felnőtt férfi, akinek a mérete alig változott egy évtized alatt, könnyebben fogyhat, mint egy tinédzser, aki még mindig évente négy vagy öt fonttal növekszik?
a helyes válasz nyilvánvaló.
ezt a választ azonban nemcsak tagadják, hanem Európa politikai vezetői — és sok környezetvédő-hevesen elítélik.
ez az éghajlatváltozásról szóló Kiotói Jegyzőkönyv elleni küzdelem csúcspontja. A környezeti teljesítményt nem lehet légüres térben szemlélni.
különösen sokkal nehezebb javítani a környezeti teljesítményt, amikor a társadalom népessége növekszik.
ezzel szemben egy stabil népességű ország, ahol kevesebb a víz és az energia iránti kereslet — és kevesebb autó van az utakon — sokkal könnyebben érheti el a környezeti javulást.
ennyit az elvről. George W. Bush amerikai elnök lemondott a Kiotói jegyzőkönyvről, mert az Egyesült Államok népessége 25% – kal fog növekedni 1990 és 2010 között.
ezzel szemben Európában, Japánban és Oroszországban, a Kiotó többi nagy aláíró országában a népesség növekedése nulla lesz, vagy csökken, vagy nagyon közel lesz.
az Egyesült Államoknak mégis 7% – kal kell csökkentenie a szén-dioxid (CO2) kibocsátást.
ez nagyjából megegyezik az Európára és Japánra vonatkozó célkitűzésekkel — 8% – os, illetve 6% – os csökkentés. Oroszországnak egyáltalán nem kell csökkentenie.
nem mintha a szerződés másutt nem vette volna figyelembe a népesség növekedését.
Ausztrália — 2050 — ig jelentős népességnövekedéssel szembesülve-Kiotó alatt 8% – os kibocsátásnövekedést nyert.
és még az Európa és Japán által kitűzött célok is meglehetősen könnyen teljesíthetők.
Európa esetében a megfelelés nagy része abból fog fakadni, hogy csupán egy már meglévő, 20 éves tendenciát fejez ki, amely a közüzemi kazánok alatti piszkos, alacsony minőségű szenet földgázzal váltja fel.
Japán esetében arra van szükség, hogy egy kicsit jobban elmozduljunk az atomenergia felé — és távolodjunk az olajtól és a japán szén maradékától.
más szavakkal, a szerződés kevés valódi áldozatot követel Európától és Japántól, amelyek kibocsátása a már meglévő feltételek miatt bekövetkező eseményektől függetlenül csökkenne.
csak az Egyesült Államok szembesül a szerződés betartásának valódi költségével. Bush elnök elődje, Bill Clinton volt az, aki beleegyezett ebbe a rikító módon ferde számtanba.
miért? Mert az amerikai környezetvédők, kulcsfontosságú támogatói között — a világ többi részével együtt-az Egyesült Államokat erkölcstelen pusztítónak tekintik, amelyet meg kell büntetni.
de mennyire rossz az Egyesült Államok a megőrzésben? Az ország kritikusai rámutatnak az Egyesült Államok 11% – os növekedésére CO2 kibocsátás az 1990-es években.
ez teszi az országot környezetvédelmi rosszfiúvá, rendben. Európa ezzel az intézkedéssel sokkal jobban jön ki. CO2-kibocsátása mindössze fél százalékkal nőtt.
de ez az elemzés figyelmen kívül hagy egy egyszerű tényt.
az 1990 — es években az Egyesült Államok népessége 13% – kal nőtt, míg Európa népessége körülbelül 1% – kal nőtt.
más szavakkal, az egy amerikaira jutó CO2 — kibocsátás valójában kissé csökkent-csakúgy, mint az egy európaira jutó CO2-kibocsátás.
ezzel az intézkedéssel az Egyesült Államok egyáltalán nem környezetvédelmi gazember.
piacvezérelt védelmi technikái ugyanolyan sikeresen uralkodtak a szennyezésben, mint Európa kormányvezérelt technikái.
1998-ban, fél évvel a szerződés aláírása után az Egyesült Államok Szenátusa 95: 0 arányban elítélte Kiotót. A szenátorok legalább azt akarták, hogy a szerződés a fejlődő világra vonatkozzon — most teljesen mentesül.
Kína, Brazília, India és 120 más szegény ország érthetően megtagadta a részvételt.
Kiotó lassabb gazdasági növekedést kényszerítene rájuk egy bizonytalan globális felmelegedési fenyegetés nevében, amely lehetetlen távoli a jelenlegi súlyos szegénységükhöz képest.
mégis, a szegények részvétele nélkül a világ CO2-kibocsátása továbbra is 26% – kal nőne 2010-re Kiotó alatt. Ez nem sokkal kevesebb, mint az a 33% – os növekedés, amely egyáltalán nem lenne Kiotói szerződés.
mi értelme van Kiotónak, hogy hatalmas erőfeszítéseket tegyen, hogy szinte semmit sem érjen el?
csak ezt: A szerződés kényelmesen lehetővé teszi, hogy a politikai vezetők, különösen Európában, kiengeszteljék zöld választókerületeiket, úgy tűnik, hogy valami nagyot tesznek az aggódó EU — szavazók érdekében-de ezeknek a szavazóknak egyáltalán nem okoz kellemetlenséget.
Ezen túlmenően Kyoto véleményem szerint egyszerűen az európaiak önámításának cselekedete. Hajlandóak látni a környezet javulását-feltéve, hogy az árat az Egyesült Államok fizeti.
