KISHON (Zsid. A Jezréel-völgyet elvezető folyó. A felső szakasz nyáron száraz, télen pedig szakadó. A Moreh-dombról, a Jenin-völgyből és a Jezréel-völgy más részeiből elágazó számos kis patak összefut a folyón. A pálya közepén a Kishon nagyrészt lecsapolt. Sha ‘ ar ha-Amakim–tól, a Jezréel-völgy és az Acre-Haifa síksága között, évelő folyóvá válik, folyik az utolsó 6 mérföld. (10 km.) teljes hossza 25 mérföld. (40 km.) mentén Carmel és kibocsátó a Földközi-tenger körülbelül 2 mérföld. (3 km.) haifától északkeletre. Mielőtt a tengerbe futna, eléri a szélességét 65 láb. (20 m.) mocsaras jellege miatt a Kishon a korai időkben komoly akadályt jelentett a szállításban. A folyó szabálytalan áramlása az arab “The Cut River” nevet eredményezte (Nahr al-Muqatt!).
a Kishon a Sisera Barak és Debora által a Mt. Tabor (Bíró. 4, 5), amelyben a Kishon-medence mocsaraiban elmerült kánaáni szekerek az izraelita támadás áldozatává váltak. Ennek eredményeként a folyót dicsérik a Deborah éneke (Judg. 5:21). A győzelemről a Zsoltárok 83:10 is megemlékezik. Baál prófétái, akiket Illés legyőzött a Mt. Kármelt a folyó partján mészárolták le (i királyok 18:40). Egyes tudósok a Biblia különféle parafrázisait tulajdonítják a Kishonnak: “a patak, amely Jokneam előtt van” (Josh. 19:11) és “Megiddó vizei” (Judg. 5:19). Egyes tudósok feltételezése, hogy a bibliai Kishon az Wadi al-B apostolra, amely kelet felé folyik Mt. Tabor, a közeli Kishion város alapján Issachar területén, általában elutasítják. A Kishont Plinius Pacidának (Historia Naturalis 5:19), a keresztesek pedig Cysonnak vagy Flum de Cayphasnak (“Haifa folyó”) hívják. Az Arab szerzők Nahr Hayf-nek is nevezik. Az elmúlt évtizedben, a kérdés a folyó mélyült, és a csatorna 984 ft. (300 m.) hosszú, 164 láb. (50 m.) széles és 13 láb. (4 m.) a mélységet feltárták, hogy kiegészítő kikötőt képezzenek Haifába, amely halászkikötőként és raktárként szolgál.
bibliográfia:
Abel, Geog, 1 (1933), 467ff.; I. Garstang, Joshua-bírák (1931), 299ff.; Zimbalist (Zori), in: bies, 13 (1947), 28ff.
