az 1980-as években a barlang két látogatója Marburg vírust kapott. 1980-ban egy francia férfi halt meg a vírustól, miután meglátogatta a barlangot, 1987-ben pedig egy 15 éves dán fiú is megbetegedett, és meghalt, miután meglátogatta a barlangot. A vírus két törzsét katalogizálták ezekből a fertőzésekből: az 1980-as törzset egy orvosról nevezték el, Shem Musoke, aki túlélte a francia beteg fertőzését; az 1987-es törzs neve Ravn, a dán beteg vezetékneve után. Ezen esetek alapján az Egyesült Államok hadseregének fertőző betegségek orvosi Kutatóintézete (USAMRIID) expedíciót szervezett a feltehetően a barlangban lakó vektorfajok azonosítására. Annak ellenére, hogy sokféle fajból (köztük gyümölcsdenevérből) vettek mintát, nem találtak Marburgot, és az állatvektor rejtély maradt. Ezeket az eseményeket dramatizálta Richard Preston a legkelendőbb könyvben a forró zóna (1994).
2007 szeptemberében hasonló expedíciók Gabonban és Ugandában aktív bányákban szilárd bizonyítékot találtak a barlanglakó egyiptomi gyümölcsdenevérek marburgi tározóira. Az Ugandai bányákban ugyanazon afrikai gyümölcsdenevérek kolóniái voltak, amelyek a Kitum-barlangot gyarmatosították, ami arra utal, hogy a kitumban régóta keresett vektor valóban a denevérek és guanójuk volt. A vizsgálatot azután végezték, hogy két bányamunkás 2007 augusztusában szerződött Marburgba, mindkettőt anélkül, hogy denevérek megharapták volna, ami arra utal, hogy a vírus porított guano belégzésével terjedhet.
