a kisebb időmegtakarítás mellett a Knoop keménységi teszt egyik fő érdeme a vékony rétegek könnyebb tesztelésének képessége. Az anyag bármely behúzása körül egy plasztikus deformáció területe lesz. Ha ez a deformált terület egybeesik egy interfésszel (például az anyag szélével) vagy egy hasonló deformált területtel egy másik behúzásból, akkor a kapott keménység leolvasása helytelen lesz. Ez a deformált terület a behúzás méretéhez kapcsolódik, és a helyes vizsgálatok biztosítása érdekében általában ajánlott, hogy a behúzások legalább 2,5-szeresek legyenek a behúzás átlójától. A Knoop behúzás hosszúkás formája azt jelenti, hogy sokkal közelebb helyezhetők egymáshoz, mint egy Vickers keménységi teszt ugyanazzal a terheléssel. Továbbá, ha a keménység erősen változik a mélységgel, akkor a Vickers behúzását torzíthatja ez a változás; vagyis a keménységváltozással párhuzamos átlót befolyásolja a keménységi gradiens. Ügyelni kell arra is, hogy az anyag vastagsága elegendő legyen a teszteléshez. A Vickers keménységi teszteknél a vastagságnak legalább az átlómérés 2,5-szeresének kell lennie. Mivel azonban a Knoop behúzása sekélyebb, mint a Vickers azonos terhelésnél, lényegesen vékonyabb minták tesztelhetők.
