Vita
kismértékű, de statisztikailag szignifikáns növekedést tapasztaltunk a monoterápiában és politerápiában LEV-vel kezelt betegeknél az egyéb AED-vel kezelt betegekhez képest. A LEV-ben szenvedő betegek körülbelül fele arról számolt be, hogy a harag néha vagy mindig problémát jelent. A depresszió nem volt szignifikáns kapcsolatban a LEV – vel. A szabályozási vizsgálatok azt sugallták, hogy a LEV befolyásolta az affect-et. Az agitációt, az ellenségességet, a szorongást, az apátiát, az érzelmi labilitást, a deperszonalizációt és a depressziót a levet és a standard AED gyógyszert szedő betegek 13,3% – ánál jelentették, szemben a placebót és a standard AED gyógyszert szedő betegek 6,2% – ával.7 a szabályozási vizsgálatok nem ideálisak a viselkedés káros hatásainak meghatározására, mivel az antidepresszánsokat és a fő nyugtatókat szedő betegeket gyakran kizárják a vizsgálatokból. Levet összefüggésbe hozták a haraggal. Számos vizsgálat számolt be ingerlékenységről, dühről, izgatottságról,agresszív viselkedésről és depresszióról a LEV 1-4 ,8-at szedő betegeknél, de ezeknek a mellékhatásoknak az előfordulási gyakorisága viszonylag alacsonynak, 12-15% – nak tekinthető.1 tanulmányunkban az önbevallásos harag prevalenciája sokkal magasabb volt. Számos lehetséges magyarázat létezik; az orvosok nincsenek tisztában a viszonylag finom hangulati változásokkal, lehet, hogy nem jelentik őket, vagy a betegek túlságosan zavarban vannak ahhoz, hogy spontán jelentsék a haragot. Egy korábbi, a LAEP-t használó kis tanulmányban azt is találtuk, hogy az Ön által bejelentett káros hatások zavaróan magas prevalenciája arra utal, hogy az AED szedésének terhe talán sokkal magasabb, mint amit az orvosok széles körben feltételeznek.9 Ez a tanulmány azt is kimutatta, hogy még a monoterápiában is a LEV összességében nem volt jobban tolerálható, mint az idősebb AED, de más káros hatásprofilja volt. A harag érzése mindig a Lev-kezelésben részesülő betegek 33% – ánál fordult elő, szemben a nátrium-valproát 19% – ával, a karbamazepin 16% – ával és az LTG 15% – ával, összhangban a jelenlegi vizsgálatunkkal (9). Azt, hogy a harag a LEV sajátos problémája, egy randomizált prospektív tanulmány is javasolta, összehasonlítva a LEV-t az LTG-vel.10
a LEV egy nagyon szokatlan AED, valószínűleg egyedi hatásmechanizmussal, és vitathatatlanul az egyik leghatékonyabb új AED. A LEV-nek jó káros hatása van. Alacsony májtoxicitás és allergiás bőrreakciók hiánya. A LEV-nek valószínűleg alacsony a teratogén kockázata. Ezenkívül a LEV-nek nincs kölcsönhatása a fogamzásgátló tablettával, a 11-13 LEV továbbra is fontos AED marad, sőt egyes epilepsziás szindrómákban, például a nők fiatalkori myoclonusos epilepsziájában is első vonalbeli gyógyszerré válhat. Ezt követően fontos tanácsot adni a PWE-nek az affektív változások, különösen az agresszív hangulatok lehetőségeiről.
a LEV hangulatra gyakorolt hatásairól szóló, vak nélküli megfigyelési tanulmányunkban nem zárhattunk ki minden zavaró tényezőt. Az információ közvetlenül a betegektől származott, nem pedig a szokásos szokás szerint orvoson keresztül. Tanulmányunk ezért kritikusan támaszkodott a betegek valódiságára. Ezenkívül egyes gyógyszerek, például a nátrium-valproát, az LTG, a topiramát és a zoniszamid medián dózisa magasabb volt a LEV-kezelésben részesülő betegeknél, mint a LEV-kezelésben nem részesülő betegeknél. Az a tendencia is megfigyelhető volt, hogy a LEV-t kapó betegek kevésbé valószínű, hogy rohammentesek (1.táblázat). A LEV – t második (vagy harmadik) vonalbeli gyógyszerként alkalmazták azoknál a betegeknél, akiknél a rohamok nehezebben kontrollálhatók. Ez valószínűleg elfogultságot eredményezett, és hatással lehetett az eredményeinkre. Ennek ellenére adataink tükrözik a jelenlegi klinikai gyakorlatot. Számos megválaszolatlan kérdés van, amelyekkel a jövőbeli tanulmányok során foglalkozni lehet. Ezek közé tartozik a Lev hatása a viszonylag enyhe epilepsziában szenvedő betegek monoterápiájában bekövetkező affektív változásokra, a Lev angerre gyakorolt hatása tüneti epilepsziában és hippokampusz szklerózisban szenvedő betegeknél, valamint a LEV angerre gyakorolt hatása olyan betegeknél, akik Lev-t és topiramátot vagy zoniszamidot szednek.
szem előtt kell tartani, hogy szelektíven választottuk a LEV elemzését az adatkészletünkből. Valószínű, hogy más AED elemzése is problémákat mutatna a LAEP által lefedett egy vagy több területen. Ezenkívül a káros hatások kockázatát gondosan mérlegelni kell a rohamok kockázatával szemben. A betegeket ösztönözni kell a gyógyszer szedésére. Végül is a LEV összes betegének fele nem jelentett haragot. Ennek ellenére a PWE-t fel kell hívni erre a lehetséges problémára.
