- hiszek az újságírás szakmájában.
- úgy gondolom, hogy a nyilvános folyóirat közbizalom, hogy minden vele kapcsolatos felelősségük teljes mértékéig a nyilvánosság vagyonkezelői, hogy a közszolgálatnál kisebb szolgáltatás elfogadása e bizalom elárulása.
- hiszem, hogy a tiszta gondolkodás és a világos kijelentés, a pontosság és a méltányosság alapvető fontosságú a jó újságíráshoz.
- úgy gondolom, hogy egy újságírónak csak azt kell megírnia, amit a szívében igaznak tart.
- úgy gondolom, hogy a hírek elnyomása, a társadalom jólétén kívüli bármely megfontolás érdekében, védhetetlen.
- úgy gondolom, hogy senkinek sem szabad újságíróként megírnia azt, amit úriemberként nem mondana el; hogy a saját zsebkönyvével történő megvesztegetést éppúgy el kell kerülni, mint a másik zsebkönyvével történő megvesztegetést; hogy az egyéni felelősség nem kerülhető el mások utasítására vagy osztalékára hivatkozva.
- hiszem, hogy a reklámoknak, a híreknek és a szerkesztőségeknek egyaránt az olvasók érdekeit kell szolgálniuk; hogy a hasznos igazság és tisztaság egységes mércéje érvényesüljön mindenki számára; hogy a jó újságírás legfőbb próbája a közszolgálat mércéje.
- hiszem, hogy az az újságírás, amely a legjobban sikeres—és a legjobban megérdemli a sikert— féli Istent és tiszteli az embert, határozottan független, a vélemény büszkesége vagy a hatalom kapzsisága nem mozgatja, konstruktív, toleráns, de soha nem gondatlan, önkontrollos, türelmes, mindig tiszteletben tartja olvasóit, de mindig nem fél; gyorsan felháborodik az igazságtalanság miatt; nem csügged a kiváltság vagy a csőcselék lármája miatt; arra törekszik, hogy minden embernek esélyt adjon, és amennyire a törvény, a tisztességes bér és az emberi testvériség elismerése ezt lehetővé teszi, egyenlő esélyt adjon; mélységesen hazafias, miközben őszintén előmozdítja a nemzetközi jóakaratot és megszilárdítja a világ bajtársiasságát; az emberiség újságírása a mai világban és a mai világért.
hiszek az újságírás szakmájában.
úgy gondolom, hogy a nyilvános folyóirat közbizalom, hogy minden vele kapcsolatos felelősségük teljes mértékéig a nyilvánosság vagyonkezelői, hogy a közszolgálatnál kisebb szolgáltatás elfogadása e bizalom elárulása.
hiszem, hogy a tiszta gondolkodás és a világos kijelentés, a pontosság és a méltányosság alapvető fontosságú a jó újságíráshoz.
úgy gondolom, hogy egy újságírónak csak azt kell megírnia, amit a szívében igaznak tart.
úgy gondolom, hogy a hírek elnyomása, a társadalom jólétén kívüli bármely megfontolás érdekében, védhetetlen.
úgy gondolom, hogy senkinek sem szabad újságíróként megírnia azt, amit úriemberként nem mondana el; hogy a saját zsebkönyvével történő megvesztegetést éppúgy el kell kerülni, mint a másik zsebkönyvével történő megvesztegetést; hogy az egyéni felelősség nem kerülhető el mások utasítására vagy osztalékára hivatkozva.
hiszem, hogy a reklámoknak, a híreknek és a szerkesztőségeknek egyaránt az olvasók érdekeit kell szolgálniuk; hogy a hasznos igazság és tisztaság egységes mércéje érvényesüljön mindenki számára; hogy a jó újságírás legfőbb próbája a közszolgálat mércéje.
hiszem, hogy az az újságírás, amely a legjobban sikeres—és a legjobban megérdemli a sikert— féli Istent és tiszteli az embert, határozottan független, a vélemény büszkesége vagy a hatalom kapzsisága nem mozgatja, konstruktív, toleráns, de soha nem gondatlan, önkontrollos, türelmes, mindig tiszteletben tartja olvasóit, de mindig nem fél; gyorsan felháborodik az igazságtalanság miatt; nem csügged a kiváltság vagy a csőcselék lármája miatt; arra törekszik, hogy minden embernek esélyt adjon, és amennyire a törvény, a tisztességes bér és az emberi testvériség elismerése ezt lehetővé teszi, egyenlő esélyt adjon; mélységesen hazafias, miközben őszintén előmozdítja a nemzetközi jóakaratot és megszilárdítja a világ bajtársiasságát; az emberiség újságírása a mai világban és a mai világért.
– Walter Williams dékán a Missouri Egyetem Újságírói iskolájából (1914)
