a torna, van egy folyamat, amely úgy tűnik, könnyű papíron, de kihívást jelent, mivel vonatkozik a képzés nehéz készségek és versenyző: beállítása, végig, befejezni.
ez a folyamat szolgált Kathy Johnson Clarke, OLY jól alatt kilenc éves elit torna karrierje: ő lett az egyik első amerikai nő, aki egyéni érmet nyert egy világbajnokságon, amikor 1978-ban Strasbourgban bronzérmet szerzett. 1984-ben csapatával ezüstérmet, az egyensúlyi gerendán pedig egyéni bronzérmet nyert, amikor az Egyesült Államokat képviselte a 23. Nyári Olimpiai Játékokon Los Angelesben. 1994-ben beiktatták a USA torna Hírességek Csarnoka teljesítményeiért.
Kathy Johnson Clarke, 1979-Es Világbajnokság. Fotó jóvoltából International Gymnast Magazine
manapság Kathy az ESPN-nél és a SEC Network-nél dolgozik, mint a főiskolai torna kommentátora; valóban, a fent említett eljárást alkalmazta, és nem csak a karrierjére, hanem a méltányosság támogatására is. Kathy maga is élsportoló volt, felnevelt egy fiút, aki elit rúdugró, és kollégiumi sportolók veszik körül, így megérti azt a hihetetlen élményt, ami a versenysport, és hogy mekkora személyes értéket jelenthet valakinek. Az atlétika nemcsak növeli az önbecsülést és megtanítja az élet leckéit,hanem a csapatmunka, az egészséges verseny és a kommunikáció értékeit is.
a transznemű sportolóknak azonban van egy másik akadálya is – egyszerűen a játék szabadságáért küzdenek. Márciusban Idahói kormányzó Brad Little aláírta a HB 500 törvényt, amely az Egyesült Államok bármely államában az első törvény, amely megtiltotta a transznemű lányok iskolai sportokban való részvételét. Az American Civil Liberties Union beperelte, egy szövetségi bíró pedig augusztusban ideiglenesen blokkolta annak végrehajtását az ügy előrehaladtával. A harc Idahón túl is folytatódik: az egész országban ebben az évben, a számlák hulláma elárasztotta az állami törvényhozásokat, amelyek célja a transznemű sportolók hatékony betiltása a sportban való versenyben, ezáltal megtagadva tőlük a sport minden előnyét. Kathyt elszomorítja és frusztrálja ez a transzneműellenes hullám a sportban, és utálja, ha az atlétikát manipulálják, hogy diszkriminálják az LMBTQ embereket.
Kathy Johnson Clarke, 1984 Olimpia. Fotó Jóvoltából Nemzetközi Tornász Magazin.
“az emberi jogok a legfontosabbak: az időszak. Nincsenek elég erős szavak ahhoz, hogy leírjam, hogyan érzem magam a gyermekek iránt, akiknek foglalkozniuk kell ezzel a tudatlansággal” – mondta. “Vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy hirtelen valaki felébred, és azt mondja:” Így fogok azonosítani, hogy aranyérmet nyerhessek. Ez nevetséges.”
“biztos vagyok benne, hogy eljutunk egy olyan pontra, ahol ez már nem kérdés” – folytatta, arra a napra nézve, hogy senki sem szembesül diszkriminációval azért, aki ő. “De nem úgy jutunk el oda, hogy megkülönböztetjük a gyerekeket az általános, közép-vagy középiskolában, pusztán az azonosulásuk miatt.”
Kathy évek óta nyíltan támogatja a sport tisztaságát, a sportolók jólétére és egészségére összpontosítva. Olimpikonként, különösen erőteljesen beszélt arról, hogy az USA torna évtizedek óta nem ellenőrzött visszaélésekről szól. Ez a jelenlegi küzdelem—a transz sportolók jogaiért folytatott küzdelem – csak tovább erősítette igényét a megértés kultúrájára és a sportolók egészségére-egy olyan elvre, amely túlmutat a torna sportján, és amely számos más helyzetben alkalmazható, nevezetesen a transz-azonosító sportolókkal szembeni méltányos bánásmódra és tiszteletre.
Fotó jóvoltából Kathy Johnson Clarke
“a cél, amire mindannyian törekednünk kell, az, hogy minden sportoló részt vehessen a sportban és sikeres legyen. Biztos vagyok benne, hogy ez nehéz küzdelem lesz, mert sok térd-bunkó reakció és véleményalapú kifogás lesz, de biztos vagyok benne, hogy vannak olyan szakértők, akik bármilyen kérdést tudományos alapú szakértelemmel tudnak kezelni, nem pedig a fiatalok már marginalizált és veszélyeztetett csoportjának általános megkülönböztetése. Ha ki tudjuk emelni, hogy ez miért olyan fontos, akkor eljuthatunk oda. Tudom.”
