háttér: egyetlen intézményből álló, prospektív, randomizált, nyílt vizsgálatot végeztek az ondanszetron és a graniszetron összehasonlítására a kemoterápiával összefüggő hányinger és hányás megelőzésében. Az antemetikus gyógyszerek hatását külön-külön elemezték az erősen emetogén kemoterápiával kezelt betegeknél (1.vizsgálat), valamint a mérsékelten emetogén kezeléssel kezelteknél (2. Vizsgálat).
módszerek: az 1.vizsgálatban 182, nagy dózisú ciszplatint (több mint 70 mg/m2) tartalmazó kemoterápiás kezeléssel kezelt beteget randomizáltak 24 mg ondasentron intravénásan (intravénásan) vagy 3 mg graniszetron intravénásan (intravénásan) az akut hányás kezelésére. A frakcionált kemoterápiával kezelt betegek és a késleltetett hányás miatt követett betegek szintén 8 mg ondanszetront kaptak orálisan naponta kétszer vagy 3 mg graniszetront intravénásan az 1.napot követő napokon. A 2.vizsgálatban 164 beteget randomizáltak 16 mg ondanszetron intravénásan vagy 3 mg graniszetron intravénásan a hányás megelőzésére az első 24 órában.
eredmények: az 1.vizsgálat ondanszetron-csoportjában az akut hányásból eredő teljes választ (CR) (azaz nincs hányás, hányinger lehetséges) az esetek 52% – ában, major választ (MR) 29% – ában, és kisebb választ (mir) 14% – ában sikerült elérni. Az 1. vizsgálat graniszetron-csoportjában CR-t a betegek 49% – ánál, MR-T 24% – ánál, MiR-t 12% – ánál észleltek. Az ondanszetron-csoportban az esetek 5% – ában, a graniszetron-csoportban pedig 15% – ában észleltek kudarcot. A két csoport között egyik válaszkategóriában sem észleltek statisztikailag szignifikáns különbséget. Az ondanszetron csoportban az esetek 39% – ában teljes védelmet regisztráltak a késleltetett hányással szemben, MR-T 32% – ban, MiR-t 21% – ban, kudarcot 16% – ban. A graniszetron karon a betegek 36% – ánál volt CR, 22% – uknál MR, 14% – uknál MiR, és 14% – uknál tapasztalták a kezelés sikertelenségét. Ezek a különbségek ismét nem értek el statisztikai szignifikanciát. A 2. vizsgálatban nem figyeltek meg statisztikailag szignifikáns különbséget az ondanszetron és a graniszetron kar között, mind az akut, mind a késleltetett hányás tekintetében. Mind az ondanszetront, mind a graniszetront a legtöbb beteg nagyon jól tolerálta, súlyos mellékhatások nélkül. Az ondanszetronnal kezelt betegcsoportban azonban a fejfájás előfordulási gyakorisága (9%) magasabb volt, mint a graniszetronnal kezelt csoportban (4%).
következtetések: Ezek az adatok arra utalnak, hogy bár mind az ondanszetron, mind a graniszetron nagyon hatékony gyógyszerek az akut hányás szabályozására, a késleltetett hányás elleni hatékonyságuk még mindig nem teljesen kielégítő.
