– lásd: laterális megközelítés
– Vita:
– lehetővé teszi az expozíciót a teljes disztális felkarcsont, valamint radiális fej, radiális nyak, és a bicepsz tuberosity;
– ennek a megközelítésnek a jelzései közé tartoznak a disztális felkarcsont frx-jei, a régi hátsó könyök diszlokációk, radiális fej frx, radiális fej kivágások, Arthroplastiák, a disztális bicepsz ínszakadás rögzítése és a proximális radiális-ulnaris synostosis reszekciója;
– a könyök hajlítási kontraktúráira is javallt
– a megközelítés a szalagok előtt áll, amelyek stabilizálják a singcsontot a felkarcsontig, ami csökkenti annak esélyét, hogy véletlenül megsérüljenek;
– belső intervallum: (Kocher – intervallum);
– az anconeus és az ECU között;
– egyesek úgy vélik, hogy a Kocher – megközelítés biztonságosabb, mint az oldalsó megközelítés, mivel védelmet nyújt a csap számára azáltal, hogy
az anconeus és az ECU;
– ezzel szemben az oldalsó megközelítés, amely az EDC és az ecrl intervallumon keresztül haladva megsértheti a csapot;
– pozíció:
– féloldali pozíció:
– bump alá helyezett lapocka, és a kar terítette át a mellkas;
– győződjön meg arról, hogy a helymeghatározás lehetővé teszi a jó lisztscopic vizualizáció;
– hanyatt fekvő helyzetben:
– fő hátránya, hogy a vizualizáció nehéz lehet;
– metszés:
– kezdődik a bőr bemetszést az oldalsó epicondyle (vagy proximális rá) & folytassa azt disztálisan és ferdén közvetlenül az oldalsó epicondyle felett, hogy a proximális singcsontnál végződjön;
– bemetszés az anconeus és az ECU feletti fascián keresztül;
– tartsa ezt a boncolást összhangban az ECU rostjaival (nem a kar tengelyével) annak érdekében, hogy megőrizze az ECU fasciális hozzájárulását a posterolaterális ligamentous
komplexhez (lásd a posterolaterális instabilitást);
– vegye figyelembe, hogy az anconeus rostjai ventilátor alakúak (vízszintes-proximálisan és függőleges disztálisan);
– tartsa a karot a boncolás során, hogy elkerülje a csap sérülését;
– nyersen boncolni ezen az intervallumon keresztül boncolni le a közös kapszula;
– az ezen izmok közötti intervallum könnyebben megtalálható disztálisan, mivel ezeknek az izmoknak közös proximális fasciális eredete van;
– az ECU és a supinator egy része megemelkedik a kapszulán, és elöl emelkedik;
– a PIN – t ezen a ponton az ECU és az EDC védi
-szub periosteálisan boncolja le az aconeust a humerális eredetérőlannak érdekében, hogy felfedje az ízületi kapszulát;
– a hátsó visszahúzás, a crista supinatoris;
– LCL komplex:
– ezen a ponton az LCL – t ki kell téve;
– az LCL vizualizálása az EDC és az ECU elülső visszahúzásával érhető el;
– elengedhetetlen az LCL komplex károsodásának elkerülése;
– a kapszuláris bemetszést a radiális humeralis ligamentus komplex előtt kell elvégezni;
– a radiális fej fölötti bemetszésnek a sugár mentén el kell kerülnie az LCL-t (elkerüli a poszterolaterális instabilitást);
– a radiális fej expozíciója:
– meghosszabbított expozíció az LCL felszabadulásával:
– w / LCL egyértelműen azonosítva, élesen engedje le az LCL-t az oldalsó epicondylusról;
– ez lehetővé teszi a könyök “nyitott lefoglalását”, ami kiváló expozíciót biztosít;
– az LCL-T 2 fúrólyukon keresztül rögzítik az oldalsó epicondylushoz, nem felszívódó varrattal;
-disztális expozíció:
– a gyűrűs ínszalagtól disztális expozíció a csap károsodását kockáztatja;
– ha a gyűrűs ínszalagot be kell metszeni, fontolja meg a “z” lépés vágását későbbi javítás céljából;
– kiterjesztett proximális expozíció:
– proximálisan határozza meg a tricepsz és az ECRL / BR közötti intervallumot;
– a tricepsz hátul, a BR pedig elöl visszahúzódik;
– a közös extenzorok hátsó határa meg van határozva, és elöl visszahúzódik;
– fontos, hogy a boncolási vonal alacsonyabb legyen az epicondyle – nál, hogy elkerüljük a posterolaterális ligamentus struktúrákat, amelyek elöl fekszenek;
– az EDC és az anconeus felemelkedhet a singcsontról, és proximálisan és elöl visszahúzható;
– miután a közös extenzorokat elöl megemelték, azonosítják a supinator hátsó határát;
– a supinator hátsó rostjai ezután felszabadulnak a singcsontról, és visszaverődnek a singcsontra;
anterior, w/ ügyel arra, hogy ne sértse meg a radiális ideget;
– alternatív megoldásként a szupinátort ki kell engedni a sugár ulnáris határától;
– az alkar pronációja segít megvédeni az ideget a boncolás során;
– sebzárás:
– az aconeust visszavarrják anatómiai helyzetbe;
– veszélyek:
– a tű megsérülhet, amikor a szupinátor anyagában áthalad a radiális tuberositás szintjén & tovább tekeredik a sugár tengelye körül
mivel disztálisan halad az alkar dorsumához;
– kerülje az ideg sérülését, ha nem terjeszti ki a bemetszést disztálisan & kerülje a boncolást a radiális nyakon túl;
– a seb disztális végén az első veszélyeztetett CSAPÁGAK az ECU – hoz tartoznak, amelyek 6 cm – re vannak a radiális fejtől;
– ezért biztonságos a proximális sugarat a bicipitális tuberositásig kitenni;
– Megjegyzés: 1 cm ideg transzláció fordulhat elő az alkar pronációjával és szupinációjával;
– a pronáció a tűt a műtéti területtől legtávolabb helyezi el;
– a kapszuláris bemetszést nem helyezik túl poszter vagy túl ferdén irányul az LCL komplex hátsó szálainak sérülésének veszélye miatt;
– a szálakat oldalsó ulnáris kollaterális szalagnak nevezzük, & megszakításuk a könyök késői instabilitását eredményezheti;
– Kocher-intervallum, amelyben a kapszuláris bemetszés a radiális humeralis kapszuláris ligamentus komplex alacsonyabb aspektusa előtt történik
– ref: a hátsó interosseous ideg lefolyása a proximális sugárhoz viszonyítva: van-e megbízható mérföldkő?
oldalirányú megközelítés a könyök poszttraumás kontraktúrájának operatív felszabadulásához.
a posterior interosseous ideg és a posterolateralis megközelítés a proximális sugárhoz.
A Gyűrűs Szalag: Anatómiai Vizsgálat.
posterolaterális rotációs lazaság a sugár fejének műtétét követően: két műtéti megközelítés biomechanikai összehasonlítása.
az oldalsó könyök expozíció objektív elemzése az Extensor Digitorum Communis Splittel a Kocher-intervallumhoz képest
