Tajvan a modern gazdasági és politikai fejlődés egyik nagy modelljét kínálja. 1960-ban Tajvan az egy főre jutó GDP-vel és az emberi fejlettségi szinttel a világ legkevésbé fejlett országai közé sorolta. A következő évtizedekben a gazdasági növekedés és az iparosodás nemcsak Tajvant alakította Ázsia egyik tigrisgazdaságává, hanem olyan gazdasági modellt is biztosított, amelyet más regionális gazdaságok sikeresen megismételtek. Ezzel a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan Tajvan megkezdte a politikai átalakulás folyamatát, amely három évtizedes demokráciához vezetett.
Tajvan sikere—a fejletlen és erőforrás—szegény szigetektől a többpárti Demokratikus rendszerrel rendelkező regionális gazdasági erőműig-a népbe való befektetés iránti nemzeti elkötelezettségéből származik. Míg más tényezők is szerepet játszottak Tajvan átalakulásának ösztönzésében, beleértve a hatékony kereskedelmi és pénzügyi politikát, Tajvan dinamikus és technológia-orientált gazdasággá nőtte ki magát az emberi tőke alapjának javításával. Ásványi anyag nélkül, szén, vagy mezőgazdasági vagyon, Tajvan felismerte, hogy népe a legértékesebb nemzeti erőforrás. Ma Tajvan emberi fejlettségi indexe hasonló a Franciaországéhoz és a Németországéhoz hasonló egy főre jutó GDP-hez.
ez a siker nem jött segítség nélkül. 1950-1965 között az Egyesült Államok külföldi támogatása Tajvan GDP-jének átlagosan 6,5 százalékát tette ki, és Tajvanon a magas szintű gazdasági növekedés elérését az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági prioritásának tekintették. A második világháború végét követően az Egyesült Államok támogatta Csang Kaj-seket, még azután is, hogy a kommunisták kiűzték a szárazföldről. Az Egyesült Államok jelentős fejlesztési és védelmi segítséget nyújtott, beleértve a beruházási javakat, az ipari anyagokat és az emberi tőkét, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Tajvan modern ipari gazdasággá váljon. Az 1970-es évekre Tajvan ázsiai gazdasági dinamóként csatlakozott Dél-Koreához és Japánhoz, amelyek rekonstrukcióit az Egyesült Államok vállalta.
Tajvan lenyűgöző fejlődési történetet nyújt, de az Egyesült Államok és Tajvan közötti kapcsolat a szélesebb hidegháború összefüggésében kezdődött. Az Egyesült Államok támogatásának első néhány évtizedében Tajvan politikai rendszere zárt és autoriter volt. Csang Kaj-sek Kuomintang (KMT) pártja szoros politikai ellenőrzést tartott fenn, és csak az 1980-as években Csang Kaj-sek fia, Csiang Csing-kuo alatt kezdte meg Tajvan politikai liberalizációs folyamatát. Tajvan első ellenzéki pártelnökét 2000-ben látta meg a választás Chen Shui-bian a Demokratikus Haladó Párt (DPP), majd újabb Demokratikus hatalomátvétel következett, amikor a KMT jelöltje Ma Ying-jeou 2008-ban vette át a hivatalt.
a Kínai Népköztársasággal (KNK) fennálló feszültségek miatt csak néhány ország tart fenn hivatalos diplomáciai kapcsolatokat Tajvannal. Tajvan domináns politikai kérdése a szorosokon átnyúló kapcsolatok, politikai pártjai pedig retorikailag megosztottak az újraegyesítés és a függetlenség között. Míg a tajvani állampolgárok nagy többsége támogatja a jelenlegi status quo fenntartását Kínával, amelyet az Egyesült Államok az 1970-es évek óta támogat, Tajvan helyzete Kína és az Egyesült Államok között csak bizonytalanabbá válik.
Tajvanon 2016-ban elnökválasztást tartanak, és miközben a KMT válogatja, hogy kit jelöljön ki jelöltként, egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a DPP nyer. A DPP történelmileg támogatta Tajvan függetlenségét, és a választási retorika kétségtelenül vitákat fog kavarni a Tajvani Nemzeti státus körül, amely felhívja a figyelmet a szárazföldről. A tajvani közvélemény (és a kínai megtorlás fenyegetése) rendkívül valószínűtlenné teszi a függetlenség felé vezető közvetlen lépéseket.
Tajvan helyzete változik a Kínával való növekvő gazdasági kapcsolatok és az Egyesült Államok Ázsiával való hivatalos egyensúlyának összefüggésében. Tajvan erős támogatást akar az Egyesült Államoktól. Tajvan támogatásának egyik módja az lenne, ha bevonnánk őket a csendes-óceáni partnerségbe (TPP). Tajvan jelenleg nem része a Megállapodásnak, és ebben a helyzetben nehéz lesz bevonni őket, de készen kell állnunk arra, hogy megnyissuk az ajtót a jövőbeli tagság előtt.
a TPP-tagság felfelé emelkedést igényel, részben azért, mert Tajvan következetesen csalódást okozott az Egyesült Államoknak a kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekben. Nagy horderejű viták az Egyesült Államok előtt álló akadályok miatt. a sertéshús és a marhahús ragaszkodik a kereskedelmi kapcsolatokhoz, és megnehezíti Tajvan felvételét az amúgy is politikailag tele kereskedelmi megállapodásba. Ez nem említi a kínai politikai ellenzékkel kapcsolatos bonyodalmakat, amelyek (még ha hatékonyan is kezelik őket) szükségessé tennék Tajvan mint aláíró “gazdaság”, szemben az “országgal”. Tajvan a folyamatban lévő TPP-folyamattal párhuzamosan tárgyalásokat fog folytatni, és hajlandóságot mutat arra, hogy jelentős kompromisszumokat kössön, mielőtt csatlakozhat.
ahogy Kína gazdagabbá és erősebbé válik, az a tér, amelyben Tajvan gazdaságilag, diplomatikusan és más módon működhet, csökken. Az országok vonakodnak nyíltan befogadni Tajvant a kínai gazdasági megtorlástól való félelem miatt. Tajvan gazdaságilag is jobban összefonódott Kínával, mint valaha— 2014-ben a szorosokon keresztüli kereskedelem körülbelül 200 milliárd dollár volt. Függetlenül attól, hogy Tajvan globális helyzete változik, az Egyesült Államoknak is szoros kapcsolatokat kell fenntartania Tajvannal, és kihasználhatja Tajvan kapcsolatát a szárazfölddel saját diplomáciánk javításának eszközeként.
tavaly több mint 3 millió kínai turista érkezett Tajvanra, hogy megnézze a kínai kulturális kincseket, amelyeket a KMT hozott, amikor elhagyták Kínát, és most a tajpeji Nemzeti Palota Múzeumban található. A szárazföldi látogatók visszatérnek szállodáikba, tajvani politikai beszélgetős műsorokat néznek, nyílt politikai vitát és nyílt kritikát látnak Tajvan vezetőivel szemben. A vallásszabadságot, a szólást, az egyesülést és a politikai versenyt a gazdasági jólét mellett látják. Leginkább azt látják, hogy ezek a szabadságjogok nem ellentétesek Tajvan kínai kulturális identitásával. Tajvan Kína olyan víziója, amelyet mindannyiunknak kívánnunk kell, és élő bizonyítéka annak, hogy Kína politikailag pluralista környezetben képes elérni növekedési és stabilitási céljait. Fontos, hogy ez a modell továbbra is fennmaradjon, és Tajvan fenntartsa a status quo-t mindaddig, amíg a megbékélés lehetősége nem fenyegeti a demokráciát.
Fotó jóvoltából Flickr felhasználó Chris alatt Creative Commons Attribution 2.0 Általános licenc.
