a szakértői rendszerek legkorábbi napjaiban alig vagy egyáltalán nem volt formális folyamat a szoftver létrehozására. A kutatók csak leültek a domain szakértőivel, és elkezdték a programozást, gyakran a szükséges eszközök (pl. következtető motorok) kifejlesztésével egy időben, mint maguk az alkalmazások. Ahogy a szakértői rendszerek elmozdultak az akadémiai prototípusokról a telepített üzleti rendszerekre, felismerték, hogy módszertanra van szükség ahhoz, hogy kiszámíthatóságot és ellenőrzést hozzon a szoftver építésének folyamatába. Alapvetően két megközelítés volt, amelyeket megkíséreltek:
- hagyományos szoftverfejlesztési módszerek használata
- speciális módszertanok kidolgozása az építési szakértői rendszerek követelményeihez igazítva
a korai szakértői rendszerek közül sokat nagy tanácsadó és rendszerintegrációs cégek fejlesztettek ki, mint például az Andersen Consulting. Ezek a cégek már jól tesztelték a hagyományos vízesés módszertanokat (például az Andersen esetében az 1. módszert), amelyekben minden munkatársukat kiképezték, és amelyeket gyakorlatilag mindig az ügyfelek Szoftvereinek fejlesztésére használtak. A korai szakértői rendszerek fejlesztésének egyik tendenciája az volt, hogy ezeket a vízesési módszereket egyszerűen alkalmazták a szakértői rendszerek fejlesztésére.
a szakértői rendszerek fejlesztésének hagyományos módszereivel kapcsolatos másik probléma az volt, hogy a szakértői rendszerek példátlan jellege miatt az elsők között alkalmazták a gyors alkalmazásfejlesztési módszereket, amelyek iterációt és prototípus-készítést, valamint részletes elemzést és tervezést tartalmaznak. Az 1980-as években kevés hagyományos szoftver módszer támogatta ezt a fajta megközelítést.
a szakértői rendszerek kifejlesztésére szolgáló hagyományos módszerek alkalmazásának utolsó kérdése az ismeretek megszerzésének szükségessége volt. A tudás megszerzése a szakértői ismeretek összegyűjtésének és szabályok és ontológiák formájában történő rögzítésének folyamatát jelenti. A tudás megszerzésének különleges követelményei vannak a hagyományos specifikációs folyamaton túl, amelyet a legtöbb üzleti követelmény megragadására használnak.
ezek a kérdések vezettek a tudásmérnöki második megközelítéshez: kifejezetten szakértői rendszerek felépítésére tervezett egyedi módszertanok kidolgozása. Az egyik első és legnépszerűbb ilyen, szakértői rendszerekre szabott módszertan az Európában kifejlesztett Knowledge Acquisition and Documentation Structuring (KADS) módszertan volt. A KADS nagy sikert aratott Európában, és az Egyesült Államokban is használták.
