bal szívfeszülés a venoarteriális extrakorporális membrán oxigenizáció során (VA ECMO) gyakran szükségessé teszi a dekompressziót a szívizom helyreállításának megkönnyítése és az életveszélyes szövődmények megelőzése érdekében. A vizsgálat célja a bal pitvari (LA) dekompresszión átesett és nem átesett betegek klinikai eredményeinek összehasonlítása, a dekompresszió hatékonyságának számszerűsítése és a bal szívpuffadás kialakulásának kockázati tényezőinek azonosítása volt. Ez egyközpontú retrospektív eset-kontroll vizsgálat volt. A 2004 júniusától 2016 márciusáig LA dekompresszión átesett gyermekgyógyászati VA ECMO betegeket azonosították, és a VA ECMO betegek kontrollcsoportját, akik nem estek át LA dekompresszión, a diagnózis, az extrakorporális kardiopulmonális újraélesztés és az életkor alapján egyeztették. A 194 VA ECMO eset közül 21 (11%) esett át LA dekompresszión. A kontroll kohorszhoz képest a dekompresszióban szenvedő betegek kórházi tartózkodása hosszabb volt (60 65-27 23 nap, p = 0,012), de hasonló kórházi mortalitás (29-38%, p = 0,513). A dekompresszió sikeresen csökkentette az átlagos LA nyomást (24 61-14 4 Hgmm, p = 0,022) és az LA:RA nyomásgradienst (10 7-0 1 Hgmm, p = 0,011). Nem figyeltek meg szignifikáns különbséget a szívműködés korai mennyiségi mutatói között az esetek és a kontrollok között a bal szívpuffadás kockázati tényezőinek azonosítása érdekében. A károsodott szívműködés magasabb minőségi kockázata ellenére a LA dekompresszión átesett betegek hasonló eredményeket értek el, mint azok, akik nem. Mivel a szívműködés hagyományos kvantitatív mérése nem elegendő az esetleges bal oldali szívpuffadás kialakulásának előrejelzéséhez, ezen betegek értékelése és kezelése során a klinikai anamnézis, a radiológiai leletek, a hemodinamikai monitorozás és a laboratóriumi markerek kombinációját kell alkalmazni.
