a vesék és a húgyvezetékek alkotják a felső húgyutakat. Ezen struktúrák közül csak a vesék tapinthatók fizikai vizsgálat során. Macskákban a vesék nagyon mozgékony retroperitoneális struktúrák, annyira, hogy mindkettő érezhető a hasi tapintáson. A vese alakja, felületi szerkezete, szimmetriája és mérete becsülhető és dokumentálható az orvosi nyilvántartásban. A megállapítások összehasonlíthatók a látogatásról a látogatásra, hogy azonosítsák a trendeket. A kutya vesék viszont sokkal kevésbé mozgékonyak. Nem ritka, hogy a klinikus csak a kutya fizikai vizsgálatakor tudja értékelni a bal vese, esetleg a jobb oldali caudalis pólusát. A normál veséknek szimmetrikusnak kell lenniük, sima felületekkel. A normál veséknek tapintáskor nem fájdalmasnak kell lenniük. A renális tapintással kapcsolatos kóros leletek közé tartozik a renomegalia, a vesefájdalom és a normálnál kisebb vesék. Ritka, de lehetséges, hogy ezek egyikét a fizikai vizsgálat során véletlenszerű megállapításként detektálják. Például egy policisztás vesebetegségben (PKD) szenvedő macska szubklinikai lehet, de fizikális vizsgálat során megnagyobbodott, nem fájdalmas veséje van. Gyakrabban, mint nem, a renális tapintással kapcsolatos kóros leletek egyidejűleg más fizikális vizsgálati rendellenességekkel, beleértve az étvágy, az aktivitási szint, a mentáció és a vizeletürítés változását. A vese-és gyomor-bélrendszeri betegségek gyakran kéz a kézben járnak. A veseműködési zavar előrehaladtával a vesék nem választják ki a gasztrint. A gasztrin szintje felhalmozódik a véráramban, állandósítva a gyomor savasságát. A gyomor savassága fekélyt, hányingert és anorexiát okozhat. A kóros vese tapintása tehát csak kiindulópont további diagnosztikai vizsgálatokhoz, amelyek finomítják a klinikus megértését a beteg jelenlegi egészségi állapotáról, valamint a meglévő patológiáról. A veseműködési rendellenességek gyakori diagnosztikai tesztjei közé tartozik a kiindulási vérvizsgálat, a vizeletvizsgálat és a húgyúti képalkotás.
