a gyermekkorban kialakuló folyékonysági rendellenesség, a dadogás leggyakoribb formája, egy neurológiai fogyatékosság, amely egy mögöttes agyi rendellenességből származik, amely diszfluens beszédet okoz. A dadogás jelentős másodlagos hatásokhoz vezethet, beleértve a negatív önérzékelést és mások negatív észlelését, szorongást és esetenként depressziót. A gyermekkorban kialakuló folyékonysági rendellenesség az óvodások 5-10% – át érinti. A dadogás korai azonosítása azért fontos, hogy a terápia megkezdődhessen, miközben az agy kompenzációs változásai még mindig előfordulhatnak, és minimalizálják annak esélyét, hogy a beteg szociális szorongást, csökkent szociális készségeket, rosszul alkalmazkodó kompenzációs magatartást és negatív hozzáállást alakítson ki a kommunikációhoz. A dadogás azonban még korai beavatkozás esetén is tartós lehet, és a felnőttek körülbelül 1% – át érinti. A tartós dadogásban szenvedő betegeknél a beszédterápia hatékony kompenzációs technikák kifejlesztésére és a nem hatékony másodlagos viselkedés megszüntetésére összpontosít. A háziorvosok szerepe magában foglalja a dadogó gyermekek korai azonosításának megkönnyítését, a megfelelő beszédterápia megszervezését, valamint a dadogás pszichoszociális hatásait tapasztaló betegek támogatását és terápiáját. Végül az orvosok szószólóként szolgálhatnak azáltal, hogy kényelmesebbé teszik a klinikát a dadogó emberek számára, és oktatják a tanárokat, edzőket, munkaadókat és másokat a beteg életében a dadogás etiológiájáról és a betegek sajátos kihívásairól.
