idegfunkció
az érzékszervi struktúrák négy típusa széles körben elterjedt az izmokban, az inakban és az ízületekben: (1) a neuromuszkuláris orsók apró, finom izomrostokból állnak, amelyek köré szenzoros szálvégződések vannak csomagolva; (2) a Golgi-ínszervek olyan szenzoros idegrostokból állnak, amelyek az ínbe ágyazott elágazásban végződnek; (3) ízületi receptorok (mint például a térdben), amelyek) “spray-típusú” Ruffini végződésekből, valamint Golgi-típusú és Pacinai sejtekből áll az ízületekben; és (4) szabad idegvégződések. Mindezek a receptorok együttesen információt szolgáltatnak az aktív összehúzódásról, az izomrostok passzív nyújtásáról és a feszültségről. Passzív nyújtásban mind az izom-orsó receptorok, mind az ínreceptorok impulzusokat küldenek szenzoros (afferens) idegeik felett; aktív összehúzódásban az orsók csendes idegi aktivitási periódust mutatnak, amikor a párhuzamos szálak feszültsége kiürül, míg az ínreceptorok ugyanúgy ürülnek, mint amikor a nyújtás passzív.
az izomorsó összehúzódik a saját kis átmérőjű, gamma motor (efferens) rostjára reagálva. Az izomorsó receptorai és gamma-rostjai neuromuszkuláris hurkot képeznek, amely biztosítja, hogy az orsóra nehezedő feszültség a hatékony működési határokon belül maradjon. Az izomorsó ingerlékenysége más idegpályákon keresztül is befolyásolható, amelyek szabályozzák a központi idegrendszer (agy és gerincvelő) ingerlékenységének általános szintjét. A csökkenő retikuláris képződés aktivitása (az agytörzs sejthálózata) fokozhatja az orsó összehúzódását, ezért befolyásolhatja annak idegi kisülését.
az izom-és ínreceptorok intim és döntő szerepet játszanak a reflex és az önkéntes mozgás szabályozásában. Ennek az irányításnak a nagy része automatikus (akaratlan), és közvetlenül nem érzékelhető, kivéve a mozgás vagy a helyzetváltozás utóhatásait. A térd bunkó, vagy patelláris reflex, amely egy csapot követ közvetlenül a szabadon lógó láb térdsapkája alatt, az egyik ilyen akaratlan reflex. A receptorok (pl. az izmokban) nyújtásából származó szenzoros (afferens) impulzusok átkerülnek a gerincvelőbe, és aktiválják a motoros (efferens) idegekhez vezető utat, amely ugyanahhoz az izomhoz vezet. A térd bunkó tisztán gerinc reflex válasz (az agy nem szükséges), amelyet általában az idegkárosodás vagy a gerincvelő motoros mechanizmusainak egyéb interferenciájának meghatározására tesztelnek. Amellett, hogy termelő elvesztése térd bunkó, egy betegség, mint a szifilisz vezethet mozgásszervi ataxia (egy ügyetlen és botladozó járás), amikor a baktériumok (úgynevezett spirochete) megtámadja a szenzoros idegek a zsinór háti oszlop. Ennek eredményeként az érintett egyén nehezen érzékeli végtagjainak helyzetét. Az izomreceptorok másik általános funkciója az izomtónus fenntartása (részleges összehúzódás), hogy lehetővé tegye a stimulációra adott gyors reakciót (gyors reakcióidő). Normál körülmények között az izom tónusú és készen áll a válaszadásra; de amikor motoros stimuláció nélkül van (deafferented), az izom petyhüdt, kevés hangot mutat. A függőleges testtartás az ellentétes (extensor és flexor) izmok tónusától függ a gravitáció hatására.
az izomreceptorok szenzációhoz való pontos hozzájárulása nem teljesen ismert. Egyértelműnek tűnik azonban, hogy ezek nem nélkülözhetetlenek a testi helyzet érzéséhez. A végtagok passzív mozgásának felértékelődése valószínűleg nagyrészt az ízületekből származik, mivel a fedő bőr és az izmok érzéstelenítése után a végtagmozgás iránti érzékenység kevéssé érintettnek tűnik. Az izomreceptorokból származó impulzusok közül nagyon kevés jut el az agykéregbe; ehelyett a gerincpályákon az agy másik részébe, a kisagyba emelkednek, ahol kölcsönhatásba lépnek a testi mozgás automatikus szabályozásában. Az ízületi receptorokból származó impulzusokat viszont mind a thalamusban, mind az agykéregben rögzítették, az ízület szögeltolódásának mértékét ezekben a struktúrákban szisztematikusan tükrözi az idegimpulzusok gyakorisága. Egyes betegségek tünetei szintén hangsúlyozzák az ízületi érzékenység fontosságát. Amikor például a csontbetegség csak az ízületi receptorokat pusztítja el, elveszik a testtartás és a mozgás értékelésének képessége.
