célkitűzés: a vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy a ketonuria, az anyai éhezés és kiszáradás általánosan értékelt vizelet markere, kóros magzati vizsgálati eredményekkel jár-e a posztterm terhesség beállításában. Tanulmány Tervezése: Egy 4 éves időszak alatt (1993.január-1996. December) összesen 3655 látogatás történt szülés előtti anyai–magzati vizsgálat céljából posztterm terhességek (41 hetes terhesség) történt intézményünkben. Az anyai értékelés magában foglalta az életjeleket és a vizeletvizsgálatot. Az anyai ketonuria jelenléte és mértéke korrelált az ugyanazon a napon végzett magzati pulzusvizsgálatok, a nem stressz tesztek, az amniotikus folyadék index mérések és a biofizikai profil pontszámok abnormális eredményeivel. Eredmények: 3601 találkozás volt alkalmas a vizsgálatba való felvételre. Klinikailag kimutatható ketonuria fordult elő 10-ben.A vizsgált betegek 9% – a. A klinikailag kimutatható ketonuriában szenvedő betegeknél a posztterm vizsgálat során a kóros kimenetel, beleértve az oligohydramnion jelenlétét is, nagyobb volt a kockázata a ketonuriában nem szenvedő betegekhez képest (24% vs 9,3%; P <.0001), nem reaktív Nostress tesztek (6,2% vs 2,15%; P <.0001), valamint a magzati szívfrekvencia lassulása (14% vs 9,2%; P =.0039 ). Következtetés: Az anyai ketonuria a posztterm terhességben szenvedő betegek körében az oligohidramnionok előfordulásának >2-szeres növekedésével, a nem reaktív nstress tesztek 3-szorosával és a magzati pulzus lassulásának jelentős növekedésével járt. További vizsgálatokra van szükség a ketonuria kezelésének lehetséges előnyeinek értékeléséhez a magzati vizsgálat előtt. (Am J Obstet Gynecol 2001;184: 713-8.)
